Hírolvasó
Mielőtt elhurcolták, a diákjaival együtt Verdi Aidáját hallgatta – Placid atyára emlékezünk
Megjelent az Új Ember 2026. június 7-i száma
Élve égettek el három migráns munkást Calabriában – Savino püspök: Lázadjon fel a lelkiismeretünk!
Alkotva segíteni – Művészetterápiás konferenciát tartottak a Veszprémi Érseki Főiskolán
A munkácsi egyházmegye általános helynökének papi jubileumát ünnepelték a kárpátaljai Várkulcsán
Isten igéje ma is megszólít – Fábry Kornél püspök volt a Hanghullám vendége
Ferenc pápa konvojából származó autó segíti három beteg gyermek gyógyulását
Szeressétek a papokat – Tóth András görögkatolikus pap a Lélekjelenlét podcastban
„Akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek” – Levél kisfiamnak
Tulajdonképpen miért is szeretjük az írókat, költőket? Mert képesek megfogalmazni és felszínre hozni, ami bennünk is visszhangzik, lüktet vagy sajog, de kimondhatatlanságra kárhoztatott. Karinthy még azt is megírja, amit ő maga sem tud kimondani. Emlékezzünk ezzel a rövid írással arra, hogy egy még oly szörnyű békediktátum sem tudja elszakítani egymástól a lelkeket. Karinthy Frigyes: Levél kisfiamnak – Trianon emléknapjára „Édes kicsi fiam, te még nem tudsz olvasni, neked nyugodtan írhatok és szabadon és őszintén – hozzád beszélve és mégis magamhoz – valamiről, amiről soha nem beszéltem, amit magamnak sem vallottam be soha, aminek a nevét soha ki nem mondtam. Most, ezen a furcsa nyáron, mely úgy hat rám, mint borzongó, kényelmetlen ébredés egy tarka és bolondos álom után, először válik tudatossá bennem, hogy egész életemben kerültem ezt a szót… íme, erőlködöm és nem tudom kimondani most se, különös szemérem fog el, nem tudom legyőzni; pedig nem volnék éppen zárdaszűz, se vénkisasszony – nevén szoktam nevezni, nemcsak a gyermeket, de ama boldog és áldott bölcsőt is, ahonnan származik. Megpróbálom megmondani, mi az, amit érzek, akkor talán nem kell kimondani; ugye? Különben ha nem értenéd dadogásomat, útbaigazíthatlak. De fordulj el, ne nézz a szemembe. Még nem olvastam ezt a könyvet, amiben levelem […]
The post „Akinek levágták a kezét és a lábát, sokáig érzi még sajogni az ujjakat, amik nincsenek” – Levél kisfiamnak appeared first on 777.
Zarándoklatra hívták a szatmári egyházmegye szerzeteseit
Leó pápa júniusi imaszándéka a sport értékeiért
Ha csak egy élet megmenekült, már megérte – személyes írás a szívhangrendeletről
Keresztényként az élet szentsége mellett kiállva megdöbbentő és szomorú, hogy az életvédők kitartó munkája ellenére gyakorlatilag állóháború van az abortuszpártiak és életpártiak nézetei között. Most a személyes megéléseimet szeretném elmesélni nektek azzal kapcsolatban, hogy hogyan találkoztam az abortusszal és lettem elkötelezett az élet oldalán. Mindannyiunknak van valamilyen viszonyulása az abortusz kérdéséhez, sőt közvetlen vagy közvetett tapasztalatunk és élményünk is lehet a témával kapcsolatban. Nekem van. Egy abortusz traumája ugyanis generációkon átívelően is továbbélhet. Először az anyukámtól hallottam az abortuszról, sőt legelsőként csak közvetetten, úgy, hogy a jelenlétemben felnőttek beszélgettek a témáról és én általános iskolásként fél füllel elkaptam néhány mondatot. Csak az érzésre emlékszem. Komoly és súlyos dolgnak tűnt, de ez a műszó megvédte a gyerekénemet a valóságtól. Sokáig fogalmam sem volt, pontosan mit is jelent. Később egy beszélgetés során kérdeztem rá konkrétan, hogy mi is az az abortusz. Nagyon sajnáltam, hogy vannak nők, akik így döntenek, mert úgy érzik nincs más választásuk. Nem sokra rá egyik este a híradót háttérzajént hallgatva ültem a nappaliban. Utcára vonult nők tömegét mutatták egy tüntetésen, amin azért vettek részt, hogy ne az állam mondja meg nekik, hogy mit kezdjenek a testükkel, ne krolátozzák őket az abortuszhoz való jogukban, hiszen az amúgyis egészségügyi beavatkozás. Jól […]
The post Ha csak egy élet megmenekült, már megérte – személyes írás a szívhangrendeletről appeared first on 777.
Egy évtizede a gyermekek és az ifjúság szolgálatában – Tízéves a Kalazancius Mozgalom
Agnolo Gaddi: Szentháromság
Irány Assisi! – Fiatalok jelentkezését várják a nemzetközi ferences jubileumi találkozóra
Modrić és társai: előbb Isten, aztán a futball
Modrić és társai szentmisén vettek részt a mérkőzés előtt: „szerényen és bejelentés nélkül” érkeztek. A horvát válogatott játékosai az Opatija melletti Ičići településen vettek részt misén, abban a kápolnában, amely a híres énekes, Ivo Robić adománya. A horvát labdarúgó-válogatott tegnap este Belgium ellen játszott Fiumében (Rijeka), vasárnap, május 31-én pedig a csapat néhány tagja szentmisén vett részt Ičićiben. A válogatott játékosai és a szakmai stáb – Zlatko Dalić szövetségi kapitány vezetésével – szerényen és előzetes bejelentés nélkül érkeztek az Opatija melletti kis településre, ahol a helyi hívekkel együtt vettek részt a misén az Istenes Szent János-kápolna előtt – közölte a fiumei érsekség. Mato Berišić plébános a mise elején köszöntötte őket, jó egészséget és sok sikert kívánva nekik a versenyhez. Bár nem volt tervezve, a mise után a játékosok nem tudták elkerülni a közös fotózást a kellemesen meglepődött hívekkel. Gyermekek is voltak ott, akik boldogan „foglyul ejtettek” néhány játékost az autogramjukért. A válogatott tagjai azonban nem maradtak sokáig, siettek az edzésre és egyéb kötelezettségeikre, ami azt mutatja, hogy a misén való részvétel személyes döntés, nem pedig protokolláris esemény volt. Berišić plébános prédikációját az egyik legjelentősebb keresztény ünnepnek, a Szentháromságnak szentelte. A hit legnagyobb és kifürkészhetetlen titkáról, az egy Istenről szólva, akiben […]
The post Modrić és társai: előbb Isten, aztán a futball appeared first on 777.
