Hírolvasó
Vallás, kultúra, identitás a Habsburg Monarchia világában – Konferencia a Sapientia Főiskolán
XIV. Leó az egy éve elhunyt Ferenc pápáról: Imádkozzunk, hogy már most élvezze az Úr irgalmát
Jézus az elkötelezetteket választotta ki – Püspöki szentmise papi és szerzetesi hivatásokért Győrben
„És látom azt a hölgyet, a sárga virágokkal...” – Egy éve hunyt el Ferenc pápa
Kovács Gergely érsek közös kezdeményezésekről egyeztetett a kolozsvári polgármesterrel
XIV. Leó Egyenlítői-Guineában – Egy ország, amely szenved és vigaszra vár
„Mozdulj Jézusért!” – Második alkalommal rendeztek ökumenikus sportnapot Kaposváron – KÉPRIPORT
A pap a mennyország embere – Emlékezés Katona István atyára
Közösen Krisztus szolgálatában – Ministránstalálkozót tartottak Nyíregyházán
Felföldi László pécsi püspök celebrálja a Mindszenty-zarándoklat szentmiséjét Esztergomban
Hálásnak lenni akkor is, ha minden hétköznapinak tűnik
Amikor minden átlagosnak, hétköznapinak tűnik, akkor is rengeteg dolgot fedezhetünk fel, amelyért hálát adhatunk az Úrnak. Nem kellenek különleges események ahhoz, hogy észrevegyük Isten szeretetét, elég, ha kicsit jobban megvizsgáljuk életünk és rögtön megannyi dolgot találhatunk, amelyet kegyelemből kaptunk. Én is beleestem abba a hibába, hogy a megszokottá vált napjaimban elsiklottam az Istentől kapott ajándékok felett. Hála. Ez a szó az utóbbi napokban többször eszembe jutott, és sokat gondolkoztam azon, mit is jelent számomra hálát adni. Be kell valljam sokszor hajlamos vagyok elfelejteni a hálaadás fontosságát. A különleges és pozitív helyzetekben annyival könnyebb ezt kifejeznem, mint amikor úgy érzem, hogy minden a szokásos, hétköznapi. Pedig mennyi minden van körülöttünk, ami egyáltalán nem mérvadó, csak nekünk vált azzá. Most, hogy már két hónapja Tajvanon vagyok kezdett minden megszokottá, „semmi extrává” válni. Azon kaptam magamat, hogy mindig csak többet szeretnék. „Oké, most megkaptam ezt, de olyan jó lenne, ha ez és ez is az enyém lehetne.” Aztán rá kellett döbbennem, hogy ami számomra megszokott hétköznapokká vált, az valójában egyáltalán nem az, még akkor sem, ha már nem rejteget annyi újdonságot, mint eleinte. Ahelyett, hogy még többet kérnék jobb lenne, ha inkább újra és újra hálát adnék mindenért, amim van. Az olyan apróságoktól […]
The post Hálásnak lenni akkor is, ha minden hétköznapinak tűnik appeared first on 777.
XIV. Leó pápa hamarosan Egyenlítői-Guineába, afrikai apostoli útjának utolsó állomására érkezik
Tanulnunk kell a történelemből! – A katyńi tragédiára emlékeztek Székesfehérváron
Szégyen: izraeli katona kalapáccsal vert szét egy Jézus-szobrot
Vasárnap bukkantak fel azok a képek az interneten, amelyeken egy izraeli katona egy keresztről leesett, földön lévő Krisztus-szobrot rongál. Vizsgálatok igazolták, sajnos a képek nem manipuláltak, az eset tényleg megtörtént Dél-Libanonban. Az izraeli fegyveres erők tartalékos katonája vasárnap kalapáccsal rongált meg egy feszületet. Az esetről készült képek hamar bejárták a világot óriási felháborodást okozva. Az izraeli hadsereg bejelentette, belső vizsgálatot indít az incidens kapcsán és fegyelmi intézkedésekre számíthatnak a rongálás elkövetői. A közvéleményt biztosították: a szobrot a helyi közösséggel együttműködve visszaállítják eredeti állapotába. Az ominózus eset állítólag Debel városában, Dél-Libanon középső részén történt, ahol továbbra is állomásoznak izraeli csapatok a Hezbollah állások elleni katonai művelet keretében. Az ügy kapcsán az izraeli külügyminiszter, Gideon Saar kifejezte felháborodását: „súlyos és szégyenletes” eseménynek nevezte az incidenst és kiemelte, „ez a viselkedés nem felel meg annak, amit katonáitól elvár”. Megerősítette, hogy a hadsereg elítélte a fényképen látható viselkedést, és kifejezte abbéli bizalmát, hogy a felelősöket szigorú szankciók sújtják majd. Továbbá hangsúlyozta, hogy a történtek ellentétesek azokkal az értékekkel, amelyekkel az izraeli védelmi erőket irányítani kellene, hiszen Izrael olyan országnak tartja magát, amely védi a vallásszabadságot és a különböző vallások szent szimbólumait tiszteletben tartja. A miniszter ennek értelmében elnézést kért a keresztényektől, akiket esetleg sértettek […]
The post Szégyen: izraeli katona kalapáccsal vert szét egy Jézus-szobrot appeared first on 777.
Könyv jelent meg Macska M. Sebalda megváltós nővérről, aki életét adta a rábízottakért
Védőszentjükre, Szent Györgyre emlékeznek a cserkészek
Így döntöttem Jézus mellett – egy átlagos lány megtérésének története
Sok ember, helyzet, történés vezethet megtéréshez. Ez az én történetem. A hitem ajándék és kegyelem. Nagy szerepe van benne egy jó hitoktatónak, nagyszülőknek, szülőknek, barátoknak és persze a Szentléleknek. Egy átlagos lány Jézussal egyedi története. Mostanában sokan és sokat emlegették és emelték ki azt a tényt, hogy a hit úton levés. Van, aki beleszületik, belenő a kereszténységbe, de egy bizonyos kor felett elérkezik az a választóvonal, amikor tudatosan dönt arról, hogy tényleg Krisztus útján akar-e járni. Persze vannak, akik letérnek erről az ösvényről ideig-óráig, vagy akár végleg is. Van, aki nem otthonról hozza ezeket az értékeket, esetleg pont az ellenkezőjét látja a szülei részéről. De talán a leggyakoribb – és számomra legrosszabb – megélés a közömbösség, amelybe olyan könnyű beleragadni. Az apátia, amely lassan, de hatásosan választ el Istentől. Ráadásul sok családnál csak az egyik szülő gyakorolja a vallását, ami szintén megnehezítheti, hogy a hit ajándékát továbbadják a gyermekeiknek. Mind jövünk valahonnan, akár könnyebb, akár viszontagságosabb gyerekkorból, de egy biztos: ,,Jézus Krisztus tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.” (Zsid 13,8) Egyszer eljön a pont, amikor döntenünk kell, önállóan, kényszertől mentesen, függetlenül, szabadon: Jézussal vagy nélküle menetelünk végig az életen. Ő nem kényszeríti ránk magát, de nagyon-nagyon szeret minket. Igen, téged is! […]
The post Így döntöttem Jézus mellett – egy átlagos lány megtérésének története appeared first on 777.
