Katolikus egyházi hírek
Lélekre szomjazik a világ – Pünkösd ünnepe egyházmegyéinkben
A mesterséges intelligenciát le kell fegyverezni – XIV. Leó pápa első enciklikájának bemutatóján
„Gyalog jöttünk, mert siettünk” – A tavaszi séták spiritualitása
Giotto di Bondone: Szent Ferenc élete freskósorozat 12.
A Pécsi Egyházmegye idén is ÁGOTA Falván szervezi meg nyári táborát
A valódi boldogság sokkal mélyebbről jön – Együtt Esztergomban a közösségek és ministránsok napján
Mária lábánál leraktam a terheim – személyes beszámoló Csíksomlyóról
„Boldogasszony Anyánk, régi nagy Pátrónánk…” – szólt az ének a zarándokok szájából. Az elmúlt négy napban a Boldogasszony Zarándokvonattal megtett út során megannyi tapasztalattal és emlékkel lettem gazdagabb. Rövid beszámolómat olvashatjátok, arról milyen lelkiállapotban voltam az út előtt, mivel gazdagodott a magyarságtudatom, a papság lelki támogatásáról, és hogy mit jelentett látni azt a hatalmas tömeget a csíksomlyói nyeregben, akik mind elzarándokoltak, hogy közösen dicsérjék Istent, illetve hálát, fohászt fogalmazzanak meg a Szűzanya felé is: „ne felejtkezzél el szegény magyarokról!” Máriát dicsérve és kérve indultunk el a Keleti pályaudvarról csütörtök reggel, hogy részt vegyünk a csíksomlyói búcsún. Isteni csodaként kerültem én is a Boldogasszony Zarándokvonatra, az utazás előtt kevesebb mint egy héttel derült ki, hogy elutazom. Egészen biztos vagyok benne, hogy a Szentlélek a legjobb rendező! Ezelőtt még sosem voltam Csíksomlyón, de éreztem, hogy ez nagy kaland és csoda lehet az életemben Istennel és Máriával – és tényleg így is lett! A zarándoklat előtti hetekben nehezebb lelki időszakot éltem meg, sokszor voltam szomorú és vágytam a lelki vigaszra Istentől. Vittem szándékokat, melyeket szerettem volna letenni Máriához. A csütörtöki utazás után, amelynek részeként Désen és Gyergyószentmiklóson ünnepélyesen fogadtak minket, pénteken elindultunk a Csíksomlyói kegytemplomhoz. A sorban állás közben a Szentlélek egy kedves házaspár […]
The post Mária lábánál leraktam a terheim – személyes beszámoló Csíksomlyóról appeared first on 777.
A meddőség állapota is gyümülcsöző lehet – A Váci Egyházmegye podcastjának legújabb adása
Pünkösdvasárnap kiszolgáltatták a bérmálás szentségét az egri bazilikában
Szombat délelőtti jazz – Tehetséges fiatal zenészek koncertsorozata a budapesti FeteKertben
Hitből és becsületből merítenek erőt a szolgálathoz – Nemzetközi katonai zarándoklat Lourdesban
„Jó ember akarok lenni papként” – Interjú Kajtor Domonkos jezsuita atyával
Fiatalos, lendületes, augusztusban szentelt jezsuita pap osztotta meg gondolatait a papságról és a szerzetesi hivatásról, a csendről és az emberségről. Kajtor Domonkos atyával beszélgettünk arról is, hogy a szenvedést hogyan lehet jó módon megélni. Őszinte és mély gondolatokat olvashattok az interjúban, amelyek egyszerre elgondolkodtatóak és sodróak. Ha egy szóval kéne jellemezned, hogy milyen papnak lenni, melyiket választanád? Szenvedély. Több mint fél év után mondom ezt, megértem, ha valaki belefárad és biztos én is eljutok majd oda, amikor unalmasnak érzem, de a szenvedélyre törekedni kell. Különben csak fejből csinálom, mint egy munkát, misézek, gyóntatok, aztán 8 óra után lejár a munkaidő. De ez nem munka, hanem hivatás, a szenvedély pedig elbillent a hivatás felé. Mik azok a papsággal kapcsolatos sztereotípiák, amelyeket meg szeretnél cáfolni? Diakónusszentelésem előtt azt fogalmaztam meg, hogy nem pap akarok lenni, hanem jó ember papként. Több mint tízéves jezsuita képzésem elején a papságra úgy gondoltam, mint egy szerepre, de ez nagyon üres. Fontos, hogy az emberi oldalából induljak ki a papságnak. Mi is ugyanúgy emberek vagyunk, az élet a szentelés után is megy tovább. Próbálom az egyházat képviselni, de ugyanúgy éhes vagyok, fáradt vagyok. Két éve nyáron Izraelben laktam és ott találkoztam Jézus emberi oldalával. Jézus ember volt. […]
The post „Jó ember akarok lenni papként” – Interjú Kajtor Domonkos jezsuita atyával appeared first on 777.
