Hírolvasó
„Egy ringatási alkalmat istenélményként élek meg” – Interjú az Örökké Haza program egyik alapítójával, Kiss Teodórával
„Azt szoktam mondani, hogy ez nem a mi projektünk, hanem az Istené.” – fogalmazott Kiss Teodóra az önkéntes programjukról, amit Égi Blankával közösen alapított. Az Örökké Haza kezdeményezés keretein belül egyetemista hallgatók kórházban hagyott kisbabákkal foglalkozhatnak A beszélgetés során Teodórából áradt a lelkesedés, mosolyogva, csillogó szemekkel mesélt a program indulásáról, a kisbabákkal töltött időről, és jövőbeli terveiről is. Mindezt alázatosan, tanúságot téve mély hitéről és Istenkapcsolatáról. Öröm volt vele elkészíteni az interjút, így nemcsak az Örökké Hazát, hanem Teodórát is egy kicsit jobban megismerhettem. Eredetileg az örökbefogadás meggyorsítására szerettetek volna megoldást találni. Végül, hogyan jött még is ez az ötlet, hogy kórházban hagyott kisbabákkal foglalkozzatok? Blanka ötlete volt, hogy az örökbefogadás folyamatára hozzunk létre egy nonprofit szervezetet, ami segíti felgyorsítani ezt. Ezzel az ötlettel indultunk el egy – Design Terminal és Mathias Corvinus Collegium (MCC) összefogásában meghirdetett – versenyen, amit meg is nyertünk. Itt jött a bökkenő, hogy az ötlet hogyan fog megvalósulni. Egyszerűen nem jutottunk egyről a kettőre, volt egy fél éves pangás. Hála Istennek nem adtuk fel. Akkor hallottunk mindketten a kórházakban hagyott csecsemők problémájáról. A tágabb családomban több orvos van, én onnan hallottam, Blanka pedig egy ismerősétől. Nagy gondviselés volt ez az egész. Mindkettőnknek csillogott a szeme, […]
The post „Egy ringatási alkalmat istenélményként élek meg” – Interjú az Örökké Haza program egyik alapítójával, Kiss Teodórával appeared first on 777.
Megjelent a Vigilia novemberi száma
Leó pápa videoüzenete a fiatalok kassai jubileumára: Legyetek Krisztus örömteli tanúi!
Akarsz-e szentté válni? – Országos katolikus karizmatikus találkozót tartottak Budapesten
Amazónia kapujában tartják az ENSZ klímakonferenciáját
Egy irányba vezető utak – Kinek mit adott a jezsuita lelkiség?
Esélyt adni, jövőt építeni – Sajtótájékoztatót tartottak a miskolci roma szakkollégiumban
Találkozás Istennel és egymással – A Váci Egyházmegye papi zarándoklata Mariazellbe
Palánki Ferenc megyéspüspök megáldotta az épülő dombrádi plébánia és közösségi ház alapkövét
A Katolikus Karitász közel tízezer embert támogatott „Zöldellő kertek” programjával
Spányi Antal megáldotta a székesfehérvári Szent Imre-iskola és -óvoda új épületegyüttesét
„Alkalmatlan embereket keresünk egy emberileg kudarcra ítélt feladatra!”
Mókásan megfogalmazott, de tűpontos posztba botlottam nemrég, amiben alkalmatlan embereket keresnek egy emberileg kudarcra ítélt feladatra. „Álláshirdetés Alkalmatlan embereket keresünk egy emberileg kudarcra ítélt feladatra! Jézus ügye, a kereszténység emberileg kudarcra volt ítélve. Rosszkor volt rossz helyen, rosszul menedzselte magát, alkalmatlan embereket választott ki, túl rövid idő állt rendelkezésére feladatának teljesítéséhez, túl sok ellensége volt. Jézus ügye emberileg most is kudarcra van ítélve, hiszen most is a leggyengébb eszközöket választja ki, most is az alkalmatlan embereket keresi, az eleve lehetetlen feladatra. Ez a legnagyobb, fényes bizonyítéka, hogy minden kegyelem. Jézus ügyét, a kereszténységet Isten kegyelme mozgatja, tartja egyben. Van valami a kereszténységben, ami nem emberi, és ez a lényeg. Minden kegyelem. S nekünk erre a kegyelemre kell ráépítenünk az életünket, mert csak akkor fog működni. Alkalmatlan embereket keresünk egy emberileg kudarcra ítélt feladatra!” Néha talán elfelejtkezhetünk róla, hogy van egy főállásunk, egy állandó küldetésünk, amit Jézus a missziós paranccsal elég világosan a szívünkre helyezett: „Menjetek el tehát, tegyetek tanítvánnyá minden népet, megkeresztelve őket az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevében, tanítva őket, hogy megtartsák mindazt, amit én parancsoltam nektek; és íme, én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig.” (Mt 28,19-20) Ez egy parancs, nem opcionális kis feladat a […]
The post „Alkalmatlan embereket keresünk egy emberileg kudarcra ítélt feladatra!” appeared first on 777.
„A kinyilatkoztatás mint a leghitelesebb forrás” – A Magyar Tudomány Ünnepe a Szent Atanáz Főiskolán
Meghallani a szegények sóhaját – A Genezis diákműhely fóruma a jótékonyság gyakorlatairól
A szolga Krisztus eleven ikonja – Állandó diakónust szenteltek a miskolci székesegyház szolgálatára
Átadták a Máltai Szeretetszolgálat Ambrózia-díjait
Isten szavát olvassák fel a közösség előtt – Lektorokat avatott az egri érsek
„Adj enyhülést, ne próbálj engemet!” – Reményik Sándor fájdalmasan szép verse
Reményik Sándor versei mindig olyan finoman pendítik meg a lélek húrjait, mint egy kis orvosság, feloldása kimondatlan gondolatainknak. De sokszor érzem magam úgy, mint Reményik ebben a versben! Gyengének, oltalomra szomjazónak, riadtnak és Isten felé vágyódónak, nekem is kék szemének derült ege kell. Reményik Sándor: Ne próbálj! Engem gyengébbnek faragtál ki, Hogysem próbáidat Állhatnám, Uramisten Dícsérve Téged rendületlenül. Azért ígyen könyörgök Hozzád: Ne próbálj engemet! Tudom, hogy vannak választottjaid, Akiket szentté finomít a bánat, Akiket hőssé edz a szenvedés, Akik áldják és magasztalják Süvöltő ostorod, Mert minden csapás nyereség nekik. Nem én, nem én! Én igazabbá, emberebbé Nem tisztulok sötét eged alatt. Engem csak torzzá teszel és fonákká, Engem csak összetörsz, De szobrot szenvedéssel Mégsem faragsz belőlem, Istenem. Nekem kék szemed derült ege kell, Örök mosolyod aranykupolája, Őszi erdőkben halk lélekzeted: Hogy kinyíljék szívem, Szépségben s szeretetben – másokért, Hogy ne kerengjek, mint a kerge állat Veszett irammal, öntudatlanul Önzésem és nyomorúságom Őrült köreiben. Ha azt akarod, hogy dícsérjelek Szárnyaló énekkel, én Istenem: Adj enyhülést, ne próbálj engemet!
The post „Adj enyhülést, ne próbálj engemet!” – Reményik Sándor fájdalmasan szép verse appeared first on 777.
