Hogy örömhírrel induljon minden nap... – Mt 10,37–42

Június 27-én ünnepelte Bábel Balázs érsek pappá szentelésének 50. évfordulóját Kalocsán, a Nagyboldogasszony-főszékesegyházban. Az ünnepen koncelebráltak az MKPK tagjai, Michael W. Banach kinevezett argentínai nuncius, José García ügyvivő, az érsek pap barátai, és az egyházmegye papsága. A szentbeszédet Várszegi Asztrik emeritus főapát mondta, aki ötven évvel ezelőtt az újmisés szónoka is volt.

Magáért beszél a cím és magáért beszél a vers ezekben a napokban… amikor olyan erőteljesen érezzük a nyár konok, kegyetlen, gyilkolni és gyújtogatni egyaránt kész szenvedélyét.

Megkezdődött az utóbbi évek egyik legjelentősebb restaurálási munkája a Vatikánban: az apostoli palotákban található Raffaello-lodzsák felújítása öt évig tart majd – jelentette be a helyreállítási munkákról tartott június 24-i sajtótájékoztatón Barbara Jatta, a Vatikáni Múzeum igazgatója.

Milyen jó, amíg az embernek van reménye, de mi marad, amikor az is veszni látszik? Mi történik, ha úgy érezzük a szemünk előtt kártyavárként dől össze az életünk? Hogyan lehet teljes szívvel Istenhez fordulni, ha közben teli vagyunk kétséggel? Tényleg olyan nagy ereje van az imádságnak? Az elmúlt időszakban párszor olyan helyzetbe kerültem, amikor úgy éreztem már nem tudok többet tenni, csak az imádság segíthet. Nem, mint utolsó mentőöv, hanem amikor rájön az ember, hogy a saját ereje nem elég, mert itt a földön nem tud tenni semmit. És amikor azt hittem, hogy már megtanultam bízni Istenben, és tudom mennyire fontos az imádság, akkor újra mély vízbe kerülök. Ez történt megint. Azt érzem kicsúszik a lábam alól a talaj, nincs, amibe kapaszkodjak, teljesen tehetetlennek, kiszolgáltatottnak érzem magam, és ekkor megszólal bennem egy hang: „Imádkozz!” Legbelül tudom, hogy ez a helyes megoldás, hiszen kiskorom óta ezt a példát látom magam előtt, mégis kételkedem: „Segít ez bármit is ebben a helyzetben?”. Szégyellem magam. Oly’ sokszor megtapasztaltam már az ima erejét, és mégis kétkedem. Azt érzem egy porszem vagyok, egy bábú, aki körül az események folyamatosan történnek, de nem tud beleszólni, nem tud mit tenni, csak kívülről szemlél mindent, és imádkozik. Elveszett vagyok, […]

The post „Segít ez bármit is ebben a helyzetben?” – kitartani az imában a legnehezebb időkben appeared first on 777.

Pénteken délután a VI. Pál teremben összegyűlt bíborosok egyetértettek abban, hogy a béke és a szeretet civilizációjának építésén kell dolgozni a meghallgatás és a megbocsátás nyelvezetén keresztül is. Több csoport jelezte, hogy meg kell haladni a jogos háború logikáját, és helyette az arányos védelemhez való jogról kell beszélni. A pápa részt vett az ülés elején, majd a végén vezette a záróimát.

„Az utolsó éjszakáját / Társaival tölti el, / És szétosztja vacsoráját / Törvény s szokás rendivel, / A tizenkét tanítványnak / Önmagát szolgálja fel. // Mert Krisztus szent szózatán a / Vére borrá változott, / Kenyér lett a hús szavára, / S ha ésszel fel nem fogod, / Tiszta szív tanúságával / S hittel kipótolhatod.” Aquinói Szent Tamás Pange linguájának „lelke” ez a néhány sor.

Május 25-én mutatták be a Magnifica humanitas kezdetű enciklikát, amely XIV. Leó pápa első körlevele. Az alábbiakban Beran Ferenc teológus, budapest-újlaki plébános, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara Erkölcsteológiai Tanszékének oktatója írását olvashatják.

Kocsis Imre a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Hittudományi Kara Újszövetségi Szentírástudományi Tanszékének tanszékvezető professzora. Legújabb könyvében azt mutatja be, hogyan jelenik meg az irgalmasság, a szeretet és a kegyelem hármasa az Újszövetség három nagy szövegegyüttesében, a szinoptikus evangéliumokban és Szent János irataiban, végül Szent Pál leveleiben.

Évközi 13. vasárnap – Gondolatok az evangéliumhoz (Mt 10,37–42)

A Szepesi Egyházmegye alapításának 250. évfordulója alkalmából négyezer szlovák zarándok érkezett június 27-én Esztergomba. Az ünnepi szentmisén František Trstenský szepesi püspök mondott homíliát, amelyben arra emlékeztetett: a jubileum nem csupán a múlt felidézésére hív, hanem arra is, hogy újra feltegyük magunknak a kérdést: ki számunkra Jézus Krisztus?

Idén pünkösdkor hárman tettek örökfogadalmat a Szociális Testvérek Társaságában. Földváry Katalin testvérrel Kiss Mónika SSS beszélgetett a fogadalomtételhez vezető útról.

Az orvosok egyértelműnek vették az abortuszt, abban sem voltak biztosak, hogy Boti megszülethetne, de Isten kegyelme nagyobb volt a tudomány állításainál. Egy házaspár megrendítő útja a legnagyobb küzdelemben az Úr oldalán. A „Szívemre hallgattam” – édesanyák gyermekvállaláshoz kapcsolódó történeteit összegyűjtó rovat legújabb részében Boti szülei mesélik el, hogy harcoltak imával a kisfiúk életéért, holott az orvosok nem láttak más megoldást, mint az abortuszt. „…ezért a gyermekért biztosan sokan imádkoznak, ő élni akar!” „Gyermekünk, Boti ma 21 hónapos, teljesen egészséges kisfiú, de nem volt ez mindig így. A 20 hetes genetikai ultrahangon vették észre az eltérést: sacrococcygeális teratomát, magyarul farokcsonti daganatot fedeztek fel a magzatunknál. Ekkor húzták ki a lábunk alól a talajt, de hála Istennek, hogy Ő a tollaival betakart bennünket (v.ö. Zsolt 91,4), és bár leírhatatlanul nehéz volt, de csak hónapokkal később fogtuk fel, miken mentünk keresztül. A daganat diagnosztizálása után azonnal másik kórházba irányítottak minket, ahol sokkal pontosabb képet kaphattunk a rendellenességről, és tulajdonképpen itt zúdították a nyakunkba az orvosi tényeket: amennyiben megszületik a baba („amennyiben” már ez az egy szó is hátborzongató számomra), valószínűleg nem fogja tudni szabályozni a széklet-, vizeletürítést, le fognak bénulni az alsó végtagjai, na de eddig nem fogunk eljutni, mert a daganat nagyobbra […]

The post „Ha nem menti meg a babánkat, akkor is az Úr a mi Istenünk” – a daganatos kisbabánál abortuszt javasoltak appeared first on 777.

A venezuelai egyház megkezdte a súlyos károk felmérését, amelyeket a június 25-éről 26-ára virradó éjjel az ország középső régióját sújtó két földrengés okozott. A rengések leginkább Caracas, La Guaira, valamint Aragua, Miranda és Carabobo állam területeit érintették.

Zsúfolásig megtelt június 27-én az esztergomi bazilika: négyezer szlovák zarándok, számosan népviseletbe öltözve, velük két szlovák püspök érkezett a Szepesi Egyházmegye alapításának 250. évfordulója alkalmából rendezett jubileumi ünnepségre. Sokan már az éjszaka közepén útnak indultak, mások előző nap érkeztek Magyarországra.

A szerzetesrendek működési engedélyének megvonása mellett sok papot, szerzetest tartóztattak le, ítéltek el vagy internáltak a kommunista államhatalom tisztségviselői 1949-től kezdve, köztük rengeteg jezsuitát. Így vált átmenetileg a Magyarországon maradtak legnagyobb jezsuita közösségévé a dél-budai internálótábor, majd annak utódintézménye, a kistarcsai.

Szent királyunkra, Lászlóra emlékezünk liturgikus ünnepén, június 27-én.

Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Júniusban Kálmán Peregrin OFM, a pesti ferences templom igazgatója ad útravalót.

Hogy örömhírrel induljon minden nap... – Mt 22,34–40

Hétfő hajnaltól péntek hajnalig izgalmas kalandban volt részem, ugyanis a Misszió Tours Utazási Iroda meghívásából a 777 részéről engem ért a megtiszteltetés, hogy a 10. Fekete Madonna zarándokvonattal Częstochowa-ba utazhattam, hogy tudósítsak Nektek. Útinapló a negyedik, egyben utolsó napról. Erről a pár napról egy kis útinapló sorozattal jelentkeztem, mindig másnap. Így most a csütörtöki napról szeretnék nektek mesélni egy kicsit. Hajnal 5-kor vártak ránk a buszok, hogy a vasútállomásra vigyenek minket, búcsúra kárhoztatva mindenkit a Jasna Górá-tól, Częstochowa-tól. Ezt az utolsó napot a zarándoklatból úgyanis Krakkóban töltöttük. Az út nem volt hosszú Sanktuariumig, így kora reggel megkezdhettük a barangolást Krakkó gyönyörű bazilikáiban. Jártam már Krakkóban, de annak már jó sok éve, elég kicsi voltam, így csak annyira emlékszem, hogy a Wawelben virágot vittünk az apukámmal Szent Hedvig királynő valamint Báthory István erdélyi fejedelem és lengyel király sírjára. Terveztem, hogy ezt megismétlem, de sajnos nem jutottam be a belvárosba idő szűkében, amit kicsit csalódottan konstatáltam, de bízom benne, hogy a közeljövőben újra fejet hajthatok majd előttük. Megkoszorúztuk Szent II. János Pál pápa szobrát, majd bementünk a kívülről átlagos, belülről annál impozánsabb Szent II. János Pál bazilikába, ahol Kovács Gergely gyulafehérvári érsek atya celebrálta a misét, Bátor Botond pálos atya pedig izgalmas […]

The post Mester, Neked kell az én szívem? Ugyan már! – Így mutatta meg Isten, hogy figyel rám appeared first on 777.