Múltunk

Szent Péter mártír a csöndre figyelmeztet (Fra Angelico festménye a firenzei San Marco templomban)

A Szent Anna kápolna és a vele egybeépült jezsuita rezidencia 1737-ben (Mikoviny Sámuel rajza)

A budai Felsővásártér 1761-ben az újonnan elkészült Szent Anna templommal (Binder János Fülöp metszete)

A középkorban a mai budai Víziváros nagy részén a Szentpéter vagy másként Szentpétermártír külváros terült el. A városrész nevét plébániatemplomáról kapta, amelyet 1257 előtt emeltek az 1253-ban szentté avatott domonkos rendi Szent Péter vértanú tiszteletére. Eleinte a vári Boldogasszony templom filiája volt mindaddig, míg 1390-ben meg nem vonták plébániájának határait. A török időben és a felszabadító harcok során a templom elpusztult. Alapjait a Csalogány utca 7-9-11. sz. telken tárták föl.

A török kiűzése után az itt élő hívek Maktúl Musztafa átalakított dzsámiját (a mai kapucinus templom helyén) használták istentiszteleti célokra. Széchényi György érsek az ősi plébániát 1687-ben visszaállította és a jezsuitákra bízta, akik rövid megszakítással (1693 és 1701 között a kapucinusoké volt a plébánia) rendjük feloszlatásáig, 1773-ig vezették.

A budai városi tanács 1724-ben megvette Forstmayer Mátyás „Horgony”-hoz címzett vendéglőjét kápolna céljára. Ennek helyén a mai, jeles barokk, műemlék templom 1740 és 1762 között készült el Szent Anna tiszteletére. A templom mellett barokk plébániaház is készült, amely a jezsuták rezidenciájául szolgált, földszintjén pedig plébéniai elemi iskola működött.

Forrás: Az Esztergomi főegyházmegye jubileumi névtára 1997 / Schematismus iubilaris Archidioecesis Strigoniensis-Budapestinensis anno domini MCMXCVII, szerk. Dékány Vilmos–Mig Balázs, Budapest, 1997.