Hírolvasó
Péntekig lehet jelentkezni a sajtóapostolok találkozójára – Fókuszban a mesterséges intelligencia
Jézusról nevezett Avilai Nagy Szent Teréz szűz és egyháztanító
Útravaló – 2025. október 15.
Mai evangélium – 2025. október 15.
Amikor Jézus nem hátrált meg – és mi sem tehetjük
Betegségek. Nehézségek. Remény megtartása ilyen helyzetekben. Mind-mind olyan szavak, amelyek talán tabutémának is számíthatnak. Esetleg kicsit hátrébb húzódunk, ha valakiről megtudjuk, hogy betegséggel küzd. Pedig Jézus nem távolságot tartott, hanem odaguggolt és talprasegítette őket. De mi hogyan tehetünk hasonlóképpen? Amikor hírt kapunk arról, hogy – ne adj’ Isten – egy ismerősünk, rokonunk betegséggel küzd, sokszor sajnálkozásba kezdünk. Ami valahol helyes, de ennél többre hív az Úr. A Szentírásban is olvashatjuk egy helyen, hogy: „Amikor az Úr meglátta, megesett rajta a szíve és megszólította: „Ne sírj!” Aztán odalépett a koporsóhoz, és amint megálltak, akik vitték, megérintette, s így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!” A halott felült, és elkezdett beszélni. Ekkor átadta anyjának.” (Lk 7,13-15) Ami számomra hangsúlyos ebben a történetben, hogy Jézust ez a sajnálat tettekre indította. Nem szánakozott, nem intézte el egy részvétnyilvánítással, hanem amit tudott, azt megtette. És ez a kulcs. Most persze joggal mondhatnák nekem, hogy mi nem szoktunk halottat feltámasztani, de Jézus azt is mondta, hogy: „bármit kértek hittel az imádságban, megkapjátok”. (Mt 21,22) Ne szabjunk határokat Isten csodáinak:)! Nem azt kell néznünk, hogy mit nem tudunk megtenni, hanem hogy mit igen. Lehet ez napi 10 perc ima, vagy egy telefonhívás, esetleg beteglátogatás, ételküldés stb. A ránk […]
The post Amikor Jézus nem hátrált meg – és mi sem tehetjük appeared first on 777.
