Hírolvasó
Útravaló – 2024. augusztus 2.
Mai evangélium – 2024. augusztus 2.
Imádkozom Karsai Dánielért, hogy érezhesse, nincs egyedül – interjú Székely János szombathelyi püspökkel
Az életvégi döntés és annak joga egyre súlyosabb kérdéseket vet föl napjainkban. Lehet-e az életvégi döntés jogát elvenni Istentől és átruházni azt az emberre? Miért növekszik az abortuszok száma ma Európa szerte, többek között Magyarországon is? Az abortuszról, öngyilkosságról, eutanáziáról beszélgettünk Székely Jánossal, a Szombathelyi Egyházmegye püspökével, aki többek között üzent az ALS-ben szenvedő Karsai Dánielnek is. Az életet Isten adta, ajándékként kaptuk. Mit jelent a római katolikus egyház tanítása szerint maga az élet? Ha szabad, ne is az emberi életnél kezdjük, hanem általánosabb értelemben magánál az élet titkánál. Az élettelen anyag egyik alaptendenciája az entrópia. Az élettelen anyag a lehető legkényelmesebb energiaeloszlásra törekszik. Ha egy forró téglát és egy hideg téglát egymás mellé teszünk, lassan mindkettő langyos lesz. Az élet homlokegyenest ez ellen dolgozik. Egy élő sejt, de egy hatalmas tölgyfa is egy óriási anti-entrópia-üzem: fűti magát, építi magát. Erwin Schrödinger egyenesen így nevezte az életet: negentrópia. Az élet nem levezethető az élettelenből. Egy minőségi ugrás van az élettelen és az élő anyag között. Éppen ilyen minőségi ugrás van az érzékelés megjelenésekor. Vegyük példaként a színek érzékelését az emberi és állati szem által. A látás képességétől függetlenül színek nem léteznek a világban, csak különböző frekvenciájú fénysugarak, amelyek között mennyiségi […]
The post Imádkozom Karsai Dánielért, hogy érezhesse, nincs egyedül – interjú Székely János szombathelyi püspökkel appeared first on 777.
A szót mindig a hang hitelesíti – Beszélgetés Röhrig Gézával, az Arcus Temporum díszvendégével
Ökumenikus imádság Budapesten a roma holokauszt és a kislétai gyilkosság évfordulóján
Dobos András, a Görögkatolikus Papnevelő Intézet rektora Nagyboldogasszony böjtjéről
Libanon az összeomlás szélén – Politikai vákuum, gazdasági káosz, a háború fenyegető rémálma
Kovásznevelés, hajtogatás Isten jelenlétében – Kenyérkészítő lelkigyakorlatot tartottak Sajópálfalán
Jurcsenkó-szaltó és rózsafüzér – Simone Biles útja a világelsőségig
Igen a békére – Véget ért a Genfest 2024 Brazíliában
Különleges textilművészeti alkotással gyarapodott a Pannonhalmi Főapátság
Örüljünk végre a sportolóink sikereinek – és keljünk fel a kanapéról!
Egy véleménycikk arról, miért sokkal jobb örülni a magyarok sikereinek, mint kritizálni; miért jobb cselekedni, mint kanapéhuszárnak lenni; és arról, miért jó magyarnak lenni. Itt és most. Két ezüstérmet is szereztek a magyar sportolóink a párizsi olimpián egy nap alatt: a 200 pillangón döntőt úszó Milák Kristóf és a férfi kardcsapatunk – Gémesi Csanád, Rabb Krisztián, Szatmári András, Szilágyi Áron – is második lett. Elhűlve olvastam ma több olyan véleményt, kommentet, amelyek szerint a második hely ,,kudarc”, és ,,aranyérem nélkül inkább haza se térjenek” ezek a sportolók. Kérdem én: milyen alapon merjük becsmérelni ezeket a fantasztikus tehetségű sportolókat, akik energiát nem kímélve, éjt nappallá téve edzenek, izzadnak, fáradnak, diétáznak, készülnek mentálisan és fizikailag is az olimpiára? Hogy jön ahhoz bárki, aki laikus, hogy kritizáljon egy ezüstérmet – amiért az nem arany?! Két dologra szeretném felhívni a figyelmet. Egy: a folyamatos panaszkodás és „jajj, mekkora szégyen magyarnak lenni” hozzáállás helyett merjünk végre örülni a magyar sportolóink sikereinek! Főleg, hogy semmit nem tettünk értük, helyettük, csupán otthon (vagy a helyszínen) szurkoltunk nekik. Akkor mégis mire fel háborognak, akik ezt teszik? Keményebben kellett volna edzeni? Előbb kellett volna kimenni Párizsba? Jobban kellett volna koncentrálni a véghajrában? Tessék, lehet utánuk csinálni! A helyzet az, […]
The post Örüljünk végre a sportolóink sikereinek – és keljünk fel a kanapéról! appeared first on 777.