Katolikus egyházi hírek
„Isten tudja igazán, mi tesz boldoggá” – domonkos szerzetes vallomása a hivatásról
Vendégírásunk szerzője, Hadházi Jácinta domonkos szerzetes arra hívja fel a figyelmet, hogy a hivatás mindig Isten hívásából fakad. Nem megfejthetetlen rejtvény, hanem egy út, amelyen önmagunkká válhatunk, és ahol rátalálhatunk a boldogság forrására. Szoktuk mondani, hogy a „munkánk a hivatásunk”. Vagy hogy fontos, hogy megtaláljuk a hivatásunkat. De vajon mi is a hivatás? Mindenkinek van hivatása? Ezekre a kérdésekre próbálunk most választ találni. Nézzük meg először, hogy mi is a hivatás! A hivatásnak több szintjét különböztethetjük meg. Beszélhetünk a hivatásról, mint foglalkozásról. Szinte minden munkát megélhetünk hivatásként, ha azt Istenért és az emberekért választjuk, illetve értük végezzük, akár közvetlenebb, akár közvetettebb módon. Tág értelemben hivatás alatt az üdvösségre szóló egyetemes meghívásunkat is érthetjük. Ez minden ember közös hivatása, Isten arra vágyik, hogy mindenkit az üdvösségre és az életszentségre vezessen, mindnyájunkat erre hív. Fontos ugyanakkor azt is tudnunk, hogy Isten nem csupán az üdvösségre hív minket, nem egyszerűen “beledob a világba”, hogy boldoguljunk, hanem mindnyájunk számára van egy csodálatos álma, egy nagyon konkrét hivatás, egy út, ahol mi, egyénileg a legmélyebb kapcsolatban lehetünk vele, ahol a leginkább önmagunkká válhatunk, és ahol eljuthatunk hozzá, az üdvösségre. Arra vágyik, hogy megtaláljuk ezt az utat, épp ezért nem bújócskázik, hanem ha szeretnénk megtalálni a […]
The post „Isten tudja igazán, mi tesz boldoggá” – domonkos szerzetes vallomása a hivatásról appeared first on 777.
A teljesség felől, a romokat kiásva – Bemutatták Valaczka András Kamaszkatasztrófa című könyvét
Protestáns nagyszülőktől a bencés közösségig – Egy szerzetes útja az örökfogadalomig
XIV. Leó pápa: A hit szolgáiként küldi a világba a püspököket az Úr
Rjabuha ukrán püspök: Valós kockázat a háború kiterjedése
Remény és hála Afrikából – Afréka és a nigériai Basil atya a Miskolci Egyházmegye iskoláiban
Leó pápa üzenete a kármeliták nagykáptalanjára: Legyetek az egység tanúságtevői
Spányi Antal püspök megáldotta a megújult Kisboldogasszony-templomot Sóskúton
Leó pápa Izrael Hamász elleni katari támadásáról: „Sokat kell imádkoznunk”
Nicaraguában a katolikus egyház eddig legalább 261 képviselőjét utasították ki az országból
Fogadd el, Uram, elköteleződésemet! – Örökfogadalmat ünnepeltek a szalvatoriánusok Temesváron
Embernek maradni a gyűlölködés korában is – gondolatok Charlie Kirk halála kapcsán
Megdöbbentő volt olvasni a kommenteket Charlie Kirk lelövésének híre után. Gúny, cinikus megjegyzések, viccelődés – a sok részvétnyilvánítás mellett sajnos számos ilyen reakcióval is találkoztam. Miért kulcsfontosságú embernek maradni ma, a szétfeszítő társadalmi ellentétek korában? Mit jelent szeretni az ellenségeinket? Miért emberi minimum a tisztelet, akkor is, ha nem vagy keresztény? Véleménycikk. „Nem volt igazi konzervatív, akkor megmentette volna a jó Istene.” „Legfényesebb nap az évben.” „Oppácska, Bayert nem tervezi valaki? Állnám a skulót” (azaz lőszert – a szerk.). Ezeket a mondatokat – és sok más ehhez hasonlót – arra a hírre reagálva kommentelték, hogy lelőtték a 31 éves Charlie Kirk-öt, az Egyesült Államok egyik legismertebb keresztény konzervatív aktivistáját. Kirk két gyermekes apa és férj volt, de még ha egyedülálló lett volna is: egy emberről van szó, akit ugyanúgy megilletne a tisztelet, akinek ugyanúgy joga van élni, mint bárki másnak. Nem számít, hogy valakivel egyeznek-e a politikai nézeteid. Nem számít, hogy egyetértesz-e vele vagy sem. Nem számít, hogy keresztény vagy ateista, hetero vagy meleg, fehér vagy fekete, nő vagy férfi, gyerek vagy idős: a tisztelet alapvető kellene legyen mindenki felé. Mások halálán, ráadásul ilyen tragikus halálán viccelődni, gúnyolódni azt gondolom, hogy az emberi viselkedés egyik legaljasabb formája. Online persze sokan […]
The post Embernek maradni a gyűlölködés korában is – gondolatok Charlie Kirk halála kapcsán appeared first on 777.
