A vízivárosi „pestis-oszlop”

Zoltán József

 

mariaoszlop1-k.gif

A Mária-oszlop 1761-ben (részlet Binder János Fülöp Budát ábrázoló metszetéről)

A pest-budaiak a pestistől való félelmükben természetesen nem csak a Szentháromság tiszteletére emeltek szobrot. A Fő utca, Várfok utca, Málna utca, Könyök utca és a Donáti utca torkolatában, az egykori „Három balta-ház előtti tér”-en. (Ein Platzl vor dem drei Hackln), a későbbi Mária, majd 1875 óta Irma téren álló Mária-szobor szintén az 1710. évi emlékezetes pestisnek köszönhette létrejöttét.

Akkor történt, hogy „Isten öldöklő angyala ajtót tévesztve bekopogtatott Buda első tisztviselőjének, a hatalmas polgármesternek házába is”: a pestis Baitz polgármester lányát döntötte ágyba. A megrémült tanács „kontumác”-ba helyezte polgármesterét, a tanácskozótermet bezáratta és üléseit Launach városbíró házának kapualjában tartotta.1

A tanács rémülete átragadt a járványtól már amúgy is megrettent lakosságra. Ekkor már javában folytak a második várbeli Szentháromság-szobor építési munkálatai, de a vízivárosiak sem akartak lemaradni „Isten haragjának megengesztelésében” és ők is fogadalmat tettek egy pestis-oszlop felállítására.2

A várbeli szobor építése azonban annyira igénybe vette a vízivárosiak teherbíró képességeit is, hogy fogadalmuk megvalósítását egyelőre el kellett halasztaniok. Mivel a templomokat Budán is bezárták és csak nyilvános tereken volt szabad istentiszteletet tartani, a vízivárosiak a ferenceseknek a Felső piac téren, a későbbi Bomba [Batthyány] téren álló, kőfallal körülvett kis kápolnájának Mária-képe elé jártak ájtatoskodni.

mariaoszlop2-k.jpg

A Mária-oszlop 1785-ben (részlet az Erzsébet-apácák budai megérkezését ábrázoló festményről)

A kápolna a járvány elmúltával is megtartotta közkedveltségét és a képet a hivők elhalmozták fogadalmi ajándékaikkal. Így 1717-ben egy katonatiszt, aki Belgrádnál mérgezett nyíltól sebesült meg, felgyógyulása után valódi aranyszövetből készült köpenykét adott a Mária-képnek. Háborús idők jártak, a képet féltették és ezért a ferencesek bevitték templomukba. A kápolnát, amely a Mária-kép nélkül elvesztette vonzó hatását, lebontották. A tanács 1718-ban építetett ugyan a város költségén – ex urbario – a „Prunnel-Steig”-nek nevezett meredek utcácskában egy kisebb Mária-szobrot, a vízivárosiak azonban ragaszkodtak fogadalmukhoz és elhatározták, hogy a lebontott kápolna helyén építik fel a fogadott pestis-oszlopot. Elhatározásuk akkor jutott közel a végleges megvalósuláshoz, amikor egy vízivárosi polgár özvegye, Weisz Anna, 1719-ben 250 forintot adományozott a szobor céljaira. A még hiányzó összeget házról házra járva, perselyben gyüjtötték össze a vízivárosiaktól.3

Az új pestis-oszlop szobrászi munkájával Hörger Antal 1724-ben készült el és azt ünnepélyes keretek között még ugyanabban az évben avatták fel. A Nepomuki Sz. János és Sienai Sz. Katalin szobra között álló oszlopot Mária alakja zárja le. Keissler német utazó 1730-ban látta a szobrot. Neueste Reisen című munkájából tudjuk, hogy az oszlopnak a két említett nagyobb szobron kívül egyéb mellékalakjai is voltak: Ahasverus, amint Eszternek nyújtja a jogart; Noé bárkája, felette galamb; Illés, továbbá egy ferences szerzetes, aki könyvet tart kezében Mária szeplőtelen fogantatására utaló bibliai idézetekkel.4

A rendkívül rossz anyagból készült szobor még egy negyed századot sem ért meg. Már 1747-ben annyira elmálott, hogy le kellett bontani. Gronauer Anna 250 forintos adományából és egyéb adakozásokból építették fel újra 1749-ben, de már egyszerűbb formában, a mellékalakok nélkül. Itt, a Bomba téren, a mai Batthyány téren állott a szobor 1828-ig, amikor az ott felépült katonai őrháznak kellett helyet adnia. Akkor helyezték át a Mária – később Irma, ma ismét Mária – térre. Ez a műemlék-szobrunk is erősen megrongálódott a második világháborúban: lezuhant talpazatáról és összetört.5

Forrás: Zoltán József, A barokk Pest-Buda élete, Ünnepségek, szórakozások, szokások, Bp., 1963 (Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár, Tanulmányok, új sorozat 17 [XL]), 37-39.

  • 1. Schmall Lajos, Budapest közterein álló vallásos jellegű szobrok leírása és története (kézirat, Fővárosi Szabó Ervin Könyvtár), 123.
  • 2. Schmall Lajos tévesen „kép”-ről ír: uo., 125.
  • 3. Némethy Lajos, A budapest-vízivárosi Erzsébetiek, Bp., 1886, 11-12.
  • 4. Keyssler, Johann Georg, Neueste Reise durch Teutschland, Böhmen und Ungarn, Theil 1-2, Hannover, 1740-1741, II, 1029-1032.
  • 5. Budapest műemlékei, I, szerk. Pogány Frigyes, írta Horler Miklós és mások, Bp., 1955 (Magyarország műemléki topográfiája, IV), 678. Zakariás G. Sándor, A budai Batthyány tér, Bp., 1958, 33. Uő, Budapest, Bp., 1961 (Magyarország művészeti emlékei, 3), 34. [A szobrot 1834-ben állították föl a téren, amelynek neve ettől fogva Mária-tér, majd 1875-től Irma tér, végül 1922-től ismét Mária-tér. A szobor 1955-ben még a talapzat mellett feküdt. Vö. Budapest műemlékei, i. h. K. A.]