A felsővízivárosi egyházközség első tíz éve (1918–1928)

A felsővízivárosi egyházközség 1918 november havában alakult meg. A szervezés munkáját az akkor még adminisztrátorként működő Molnár László, jelenlegi plébános indította meg néhány lelkes, az ügyet híven szolgáló világi munkatárs bevonásával. Az egyházközség első világi elnökévé dr. Simonyi-Semadam Sándor volt miniszterelnök választatott meg, aki e tisztséget 1921. április 12-ig viselte. Utána dr. Radnay Rezső helyettes államtitkár 1927 június 27-ig s azóta temesmórai dr. Rittinger Imre m. kir. kormányfőtanácsos, vasútigazgató következtek a világi elnöki székben.

Az egyházközség végleges megalakulása az 1921. február hó 27-én általánosan elrendelt egyházközségi választásokkal esik egyidőre. A megszervezés munkája az első időkben főleg propaganda gyűlések tartásával indult meg, melyeknek főcélja az volt, hogy hozzáértő szónokok előadásaiból az egyházközségi tömörülés szükségességét a hívekkel megismertesse, annak a kat. összetartásban megnyilvánuló fontosságát a katolikus köztudatba bele vigye.

Ezen munkával egyidejűleg folyt az egyházközségi adminisztráció kiépítése is. Az adminisztratív megszervezés munkáját kezdettől fogva dr. Juhász István, akkori m. kir. legfőbb állami számvevőszéki titkár végezte, aki legutóbb 1927-ben az egész adminisztrációt új alapokra fektette az általa készített ügyrenddel. Az 1919. évben már 1025 önkéntes adófizető nyilvántartásáról és az ezzel kapcsolatos teendők elintézéséről kellett gondoskodni. Ebben az évben az egyházközség beszerzési csoportot is létesített, hogy tagjainak olcsó élelmiszer-ellátást biztosítson, aminek egyéni beszerzése az akkor még fennálló ellátási nehézségek miatt szinte lehetetlen volt. Az önkéntes adózók száma 1921. évben már meghaladta az 1600-at s ettől kezdve évről-évre fokozatosan emelkedett.

ehk1928-molnar-k.jpg ehk1928-rittinger-k.jpg

Dr. Rittinger Imre,
a felsővízivárosi egyházközség világi elnöke

Molnár László,
a felsővízivárosi egyházközség világi elnöke

A bevételekből már az egyházközség egyik legfőbb célját, illetve feladatát: a szegények intenzív segélyezését és a gyermekvédelmet is szolgálni lehetett. Az egyházközség balatoni gyermeknyaraltatási akciója 1920-ban indult meg, amikor Zamárdiban 73.250 korona költséggel 60 szegénysorsú gyermeket részesített nyári üdülésben. Ettől kezdve minden évben több és több arra szoruló gyermeket sikerült nyaraltatnia az egyházközségnek a Budai Molnár László Gyermekotthonnal karöltve. Azonkívül ezen otthonban évenkint 80–120 gyermek nyer évközben is teljes napi ellátást és gondozást mindmáig. Az 1921. évben 80 gyermek állandó ellátása és felruházására 1.027.000 koronát, 74 gyermek nyaraltatására 360.000 koronát fordíthatott az egyházközség. Ez irányú munkássága az évek folyamán nemcsak fejlődést, de intézményes kiépítést is mutat, amennyiben sikerült a gyermekotthon részére 1926-ban Balatonkeresztúron állandó nyaralót építtetni 500,000.000 korona költséggel, míg 1927. évben 96.000 pengő vételár ellenében az otthon állandósítására Budán is házat vásárolni és így az Otthont árvaházzal is ki lehetett bővíteni. Ez idő szerint 20 árva gyermek nyer itt szeretetteljes gondozást, míg a bejáró és reggeltől-estig gondozást és élelmezést élvező szegény gyermekek száma 150-et tesz ki.

A gyermekvédelemmel párhuzamosan haladt a felnőtt szegények segélyezése is, mely pénzbeli, élelmi és ruhanemű segélyek nyújtásában nyilvánult. Ezen szegénygondozás is 1920 óta évről-évre nagyobb mérvben folytatódik. Karácsonykor minden évben 100 olyan szegényt részesít elsőrendű ebédben az egyházközség, akiknek különben még a szeretet eme nagy örömünnepén sem volna meleg ebédjük. Az 1920. évben 73.000 korona; 1921-ben 78.000 korona, 1922-ben 241.000 korona, 1923-ban 572.000 korona, 1924-ben 3,262.000 korona, 1925-ben 32,500.000 korona, 1926-ban 38,000.000 korona, 1927-ben 7400 pengő, 1928-ban pedig 8000 pengő fordíttatott a szegények évközi, karácsonyi és húsvéti segélyezésére.

Ezen elsősorban fontos, krisztusi ténykedés mellett sok egyebet is sikerült az egyházközség vezetőségének az elmúlt tíz évben a tagok adófilléreiből és adományaiból előteremteni, illetve pótolni. A háború által elvitt harangokat egynek – a legnagyobbnak – kivételével mind elkészíttették. Az első harangot (Szent Anna) 250 kg. súlyban 1920-ban, a másodikat (Szent Mária) 520 kg. súlyban 1921-ben, a harmadikat és negyediket (Szent László 11 mm. és Szent József lélekharang 50 kg.) 1925-ben készíttették el. E célra 80,000.000 koronát áldoztak. A templom régi orgonáját is renoválták (1920-ban 13.000 korona költséggel, míg 1924-ben a székesfőváros feles hozzájárulása mellett 80,000.000 koronáért új orgonát készíttettek, amelyet 1926-ban villanyfújtatóval is felszereltek, ami újabb 22,500.000 korona kiadást jelentett.

ehk1928-arvahaz-k.jpg

A budai Szt. László árvaház és gyermekotthon Donáti utcai épülete

ehk1928-szegenyek-k.jpg

Szegények étkeztetése a felsővízivárosi egyházközségben

A kötelező adózás behozatalától, 1926. évtől kezdve az adófizető tagok száma állandóan 7000 körül mozog, mely létszám mellett – hogy az adminisztráció simán és kellő ellenőrzése mellett biztosíttassék – szükségessé vált az irodai munka menetének szilárd alapokra fektetése. Ez 1927-ben következett be, amikor is az egyházközség ügyvitelére a hatás- és munkaköröket szigorúan meghatároló ügyrend alkottatott, mellyel nemcsak az ügymenet, hanem az ellenőrzés is szilárd bázist nyert.

A különböző szakosztályok (hitbuzgalmi, szociális, karitatív, ifjúsági- és gyermekvédelmi, kulturális stb.) mindenkor derekasan szolgálták feladatkörüket, amit legjobban bizonyít, hogy egymás után alakították meg az Anyák körét, a Csecsemők védelmét, a Szent László Gyermekotthont, a Szent László Szívgárdát, a Szent Erzsébet leányklubot, az Oltáregyesületet, a Credo tábort és a Kat. Férfi Ligát.

Az egyházközségi tudósító bevezetésében ez az egyházközség a legelső, amennyiben „Egyházközségi Értesítő” elnevezéssel már 1919-ben adta ki első tudósítóját, mely egészen 1924-ig ily címen minden évben megjelent. Az 1924. évtől kezdve az egyházközség, hogy a tagokkal állandóbb kapcsolatot létesítsen, „Egyházközségi Lap” címen havonta jelenteti meg hivatalos közlönyét, mindig 16 oldalnyi terjedelemben.

A szegényügy intenzívebb felkarolására 1926. évben a szegény betegek részére ingyenes orvosi rendelés szerveztetett s ugyanekkor állíttatott fel az ingyenes jogvédő iroda is, melyeknek hézagpótló voltát azok gyakori igénybevétele igazolja legjobban. E két igen fontos és sok könnyet felszárító szociális intézményt dr. Rubányi Béla gyakorlóorvos és dr. Juhász István ügyvéd látják el teljesen önzetlenül.

Jövő feladatának tekinti az egyházközség a világháhorúban elesett hősök emlékének méltó megörökítését és egy alkalmas kultúrház felépítését. Tízesztendős fennállása alatt ez az egyházközség is bebizonyította létezésének szükségességét, mert nemcsak felvirágoztatta a hitéletet és megkedveltette, még az addig e téren meglehetős rideg közönyt tanúsító férfiakkal is, a templomot és a szentségekhez való járulást, hanem erős kat. összetartást is teremtett, amely elsősorban az arra rászoruló hittestvérek anyagi támogatásában nyilvánul meg.

A budapesti rk. egyházközségek első tíz éve, szerk. Hausner Ignác, Bp., 1930, 135-138.