(Steyr, 1707. dec. 8. – Buda, 1771. okt. 11.)

Vízivárosi plébános: 1757. nov. 3.–1760. okt. 19., 1762. okt. 21.–†1771. okt. 21.

1723-ban Steyerben lépett be a jezsuita rendbe. A noviciátust, valamint a filozófiát és a teológiát is Bécsben végezte, majd egy év traunkirchen-i lelkészkedés (a kongregációt vezette) és a Judenburg-ban töltött harmadik próbaév után 1738-tól ismét Bécsben működött, mint hitszónok, hitoktató és a kongregáció-vezetője. 1742/43–1743/44, majd 1751/52-1756/57 között ismét visszakerült Traunkirchen-be, de immár elöljáróként. Közben hitszónok volt, négy évet (1744/45-1746/47, 1750/51) Linzben és egyet (1747/48) Leoben mellett, Freisteinben. Néhány prédikációja nyomtatásban is megjelent, például az, amelyiket 1738-ban mondott a szerviták bécsi templomában. 1748/49-1749/50-ben két évig a bécsi fogadalmas rendház prokurátora volt. Végül 1757 novemberében küldték plébánosnak a budai Vízivárosba, ahol három évet töltött, majd 1760/61 és 1761/62 között két évig ismét Bécsben kapott lelkipászori feladatokat, mint a városi polgárok kongregációjának vezetője, valamint kórházlelkész. A vízivárosi hívek kérésére azonban visszahelyezték Budára, ahol élete utolsó kilenc évét töltötte. Vízivárosi plébánosként elősorban a Szent Anna templom építkezésének befejezése fűződik nevéhez, de ő irányította 1759/60-ban a Szent Flórián kápolna építkezését is. Minden évben utazásokat tett Ausztriában és Stájerországban, hogy ott különböző főuraktól és főpapoktól pénzt szerezzen a Szent Anna templom befejezésére, sőt föltehetően (neve elhallgatásával) maga Mária Terézia királyné is adakozott e célra. Ő készíttette el a templom mellékoltárait, illetve a mellettük függő ovális képeket, amelyek Franz Xaver Wagenschön bécsi műhelyében készültek. Ő építtette ki a kriptát is, amelyet 1768-ban vettek használatba, de gondoskodott a templom egyéb fölszereléséről: miseruhákról, ereklyékről, sőt zenekari kottákról is. Plébánossága alatt 1759-től a vízivárosi jezsuita rezidencia négy tagúra nőtt. A harmadik káplán az újonnan elkészült Szt. Flórián kápolnában misézett és prédikált a vízivárosi szlovákok számára. Kögl maga is kedvelt szónok volt, de szívesen élt egyéb lelkipásztori eszközökkel is, például gyakran készíttetett és osztogatott híveinek különféle szentképeket. 1771-ben hosszú, több hónapos betegség után hunyt el. Holttestét rendtársai mellé, a várbeli Nagyboldogasszony templom Loyolai Szt. Ignác kápolnájának kriptájába temették.

Schoen, 239-240. Stöger, 188-189. Sommervogel, IV, 1143. Némethy Lajos, Kögl Ádám jézus-társaságbeli atya (1707-1771), in Új Magyar Sion 9(1878), 20-31, 181-196, 335-342, 572-581. Lukács, Nomenclator, 751.