(Pest, 1703. márc. 3.– Buda, 1783. jún. 29.)

Vízivárosi plébános: 1744. nov. 1.–1752. okt. 19.

Bár Pesten született, Komáromban lett jezsuita novícius, majd jezsuitaként Győrben, Kőszegen és Gyöngyösön tanított a grammatikai és humanista osztályokban, a közbeeső években pedig Grácban filozófiát és Bécsben teológiát tanult. A Selmecbányán töltött harmadik próbaév után 1736-tól Belgrádban volt hitszónok, Kolozsváron matematikatanár, majd 1739/40-től a gyulafehérvári rezidencia elöljárója és a szeminárium régense. 1744 őszén került Budára vízivárosi plébánosnak és az ottani rezidencia elöljárójának. Itt elsősorban az épülő Szent Anna templom szentélyének elkészülte és 1746. évi használatba vétele fűződött nevéhez. Mivel nagy Mária-tisztelő volt, gondoskodott a szentély melletti lorettói kápolna berendezéséről, továbbá 1747-ben építtetett a félkész templomhoz egy kis kriptát is, amelyből a plébánia némi jövedelemre tehetett szert az építkezés folytatásához. Első budai évei után 1752-ben Ungvárra helyezték rektornak, majd 1755/1756-től 1758/1759-ig három éven át a budai várbeli kollégium rektora és egyben főplébános is volt. Ezután Sopronban és Kassán vezetettt konviktusokat, 1764/65 és 1769/70 között Rozsnyón volt plébános, elöljáró és iskolai prefektus. Rendjének föloszlatása 70 éves korában Esztergomban érte. Ezután még tíz évet élt. Utolsó éveit szintén Budán töltötte, ahol 1783-ban hunyt el.

Schoen, 239. Némethy, Jézus-társaság, 124. Lukács, Nomenclator, 1346.