A Vatikáni Sajtóközpont szeptember 12-én közleményben ismertette XIV. Leó pápa előző napi beszélgetését az újonnan szentelt püspökökkel. Beszélt hozzájuk az előttük álló kihívásokról, a tanúságtétel fontosságáról, az irgalmasság és az igazság fontosságáról. Kérte, hogy legyenek hídépítők.

Aranyszájú Szent János egyháztanító, kiváló igehirdető és Szentírás-magyarázó volt, hat esztendőn át Konstantinápoly újító szellemű püspöke, aki kórházakat és jótékonysági intézményeket alapított a Bizánci Birodalom fővárosában. Rá emlékezünk szeptember 13-án.

Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Szeptemberben Várnai Péter címzetes prépost ad útravalót.

Hogy örömhírrel induljon minden nap... – Lk 6,43–49

El akarták vetetni, kisgyermekként molesztálták, két abortusza volt, elvált és súlyos autoimmun betegséggel küzdött. Csajági Ildikó, aki a Ráhel Szőlőskertjének egyik önkéntese végtelen őszinteséggel mesélt megrendítő történetéről a 777-nek. Korábban egy tanúságtételben Krisztus öt sebével párhuzamot vonva az életed öt sebébe engedtél betekintést, az első az, hogy te egy nem várt gyermek voltál. Mi előzte meg a születésed? Mielőtt a gyerekeim megszülettek, elindult bennem egy önismereti munka, melynek során kaptam egy konkrét feladatot, hogy anyukámat kérdezzem meg arról, hogyan is történt az én születésem. Ő ekkor rögtön elkezdett mentegetőzni: „én akartalak, apád nem akart.” Nem értettem, miről van szó, ekkor derült ki: én egy nem várt gyerek vagyok, becsúsztam még a házasságkötés előtt. Apukám egy nagyon vidám, bohó ember volt és mint egy fiatal férfi, egészségesen megijedt, azt gondolta, nem tudná ezt vállalni, ezért nem akarta, hogy megtartsanak. És bár anyukám is megijedt, benne megjelent a felelősségérzet is és attól való félelmében, hogy a jövőben nehogy baj legyen az abortuszból, – hiszen szeretnének majd gyereket -, azt mondta, megtart. Három hónapig folyt erről a vita a fejem felett. Közel hatvan évesen tudtam meg, hogy édesanyámnak volt már előttem egy abortusza és tulajdonképpen lemásoltam azt a mintát, amelyben felnőttem. Mit okozott […]

The post „Négygyerekes anyuka vagyok, kettő itt van velem, kettő pedig fent vár” – interjú Csajági Ildikóval élete öt sebéről appeared first on 777.

Vendégírásunk szerzője, Hadházi Jácinta domonkos szerzetes arra hívja fel a figyelmet, hogy a hivatás mindig Isten hívásából fakad. Nem megfejthetetlen rejtvény, hanem egy út, amelyen önmagunkká válhatunk, és ahol rátalálhatunk a boldogság forrására. Szoktuk mondani, hogy a „munkánk a hivatásunk”. Vagy hogy fontos, hogy megtaláljuk a hivatásunkat. De vajon mi is a hivatás? Mindenkinek van hivatása? Ezekre a kérdésekre próbálunk most választ találni. Nézzük meg először, hogy mi is a hivatás! A hivatásnak több szintjét különböztethetjük meg. Beszélhetünk a hivatásról, mint foglalkozásról. Szinte minden munkát megélhetünk hivatásként, ha azt Istenért és az emberekért választjuk, illetve értük végezzük, akár közvetlenebb, akár közvetettebb módon. Tág értelemben hivatás alatt az üdvösségre szóló egyetemes meghívásunkat is érthetjük. Ez minden ember közös hivatása, Isten arra vágyik, hogy mindenkit az üdvösségre és az életszentségre vezessen, mindnyájunkat erre hív.   Fontos ugyanakkor azt is tudnunk, hogy Isten nem csupán az üdvösségre hív minket, nem egyszerűen “beledob a világba”, hogy boldoguljunk, hanem mindnyájunk számára van egy csodálatos álma, egy nagyon konkrét hivatás, egy út, ahol mi, egyénileg a legmélyebb kapcsolatban lehetünk vele, ahol a leginkább önmagunkká válhatunk, és ahol eljuthatunk hozzá, az üdvösségre. Arra vágyik, hogy megtaláljuk ezt az utat, épp ezért nem bújócskázik, hanem ha szeretnénk megtalálni a […]

The post „Isten tudja igazán, mi tesz boldoggá” – domonkos szerzetes vallomása a hivatásról appeared first on 777.

Tavasszal jelent meg a Magyar Kurír Új Ember Kiadványok sorozatában Valaczka András pedagógus, oktatási szakember, tankönyvíró Kamaszkatasztrófa – Túlélési ötletek posztmodern szülőknek című könyve, melynek bemutatójára szeptember 11-én este került sor Budapesten, a belvárosi Három Holló Kávéház Ady színpadán. Jelen volt Zsódi Viktor piarista tartományfőnök is.

Gál András Sámuelt protestáns nagyszülei tanították meg imádkozni. Kisgyerekként egy katolikus templomban járva úgy magával ragadta a liturgia, hogy rendszeres templombajáró lett belőle. Történelem-etika szakos tanárként a covididőszak bezártságában tette fel magának a kérdést, mit kezdjen az életével. Útkeresése Tihanyba vezette, ahol otthonra is lelt. Sámuel testvérrel Tihanyban beszélgettünk.

Szeptember 11-én, csütörtökön délelőtt találkozott XIV. Leó a szinódusi aulában az elmúlt évben szentelt püspökökkel. A világ minden lakott földrészéről érkezett 192 püspökkel együtt gondolkodott arról, mit jelent a szolgálatuk. Alázat, szeretet, figyelem és bátorság egyaránt szükséges útjukon, melyet kísérjen a Szentlélek szele és püspökké szentelésük öröme – fejezte ki beszédében a Szentatya.

„A háborús helyzet egyre veszélyesebbé és kiszámíthatatlanabbá válik… Fel kell ismernünk, hogy az európai határokon átlépő háború veszélye már nem utópisztikus lehetőség, hanem valós kockázat” – figyelmeztet Makszim Rjabuha püspök, a Donyecki Görögkatolikus Egyházmegye exarchája, mély aggodalmát kifejezve.

Különleges vendégeket fogadtak szeptember 11-én a Miskolci Egyházmegye fenntartásában működő iskolák. Fodor Réka, közismert nevén Afréka, valamint Basil Ekwunife nigériai római katolikus pap látogatott el két intézménybe is, hogy tanúságot tegyen a hit, a szeretet és a segítő összefogás erejéről.

Az indonéziai Malangban szeptember 9-én kezdődött a kármelita rend nagykáptalanja, amelyre XIV. Leó pápa buzdító üzenetet küldött, Míċeál O’Neill perjelnek címezve.

Kisboldogasszony napján, Mária születésének ünnepén, szeptember 8-án Spányi Antal székesfehérvári megyéspüspök szentmise keretében megáldotta a felújított sóskúti Kisboldogasszony-templomot. A főpásztor beszédében az ősök hagyományainak megőrzéséről mint a közösség megtartó erejéről és Szűz Máriáról mint Isten örök tervének tökéletes beteljesítőjéről szólt.

XIV. Leó szeptember 9-én este Castel Gandolfóban röviden válaszolt az újságírók kérdéseire a dohai robbantással kapcsolatban: „Nem tudjuk, merre tartanak a dolgok. Sokat kell imádkoznunk, tovább kell dolgoznunk, és elő kell mozdítani a békét.” Miután Izrael kiadta a parancsot Gáza evakuálására, a Szentatya telefonon beszélt a gázavárosi Szent Család-templom plébánosával, Gabriel Romanelli atyával.

Egy emberi jogi civil szervezet, a Colectivo Nicaragua Nunca Más jelentése szerint a nicaraguai kormány eddig legalább 261 vallási személyt utasított ki az országból. A listán szerepel a püspöki konferencia elnöke, Carlos Enrique Herrera Gutiérrez, valamint Silvio José Báez Ortega, Rolando José Álvarez Lagos és Isidoro del Carmen Mora Ortega püspökök is.

Pál József Csaba megyéspüspök pontifikális szentmisét mutatott be Szűz Mária születésének ünnepén, szeptember 8-án a Temesvár-erzsébetvárosi Jézus Szentséges Szíve templomban 18 órai kezdettel, melyen Adrian Hafner testvér, a szalvatoriánus rend tagja letette örökfogadalmát.

Megdöbbentő volt olvasni a kommenteket Charlie Kirk lelövésének híre után. Gúny, cinikus megjegyzések, viccelődés – a sok részvétnyilvánítás mellett sajnos számos ilyen reakcióval is találkoztam. Miért kulcsfontosságú embernek maradni ma, a szétfeszítő társadalmi ellentétek korában? Mit jelent szeretni az ellenségeinket? Miért emberi minimum a tisztelet, akkor is, ha nem vagy keresztény? Véleménycikk. „Nem volt igazi konzervatív, akkor megmentette volna a jó Istene.” „Legfényesebb nap az évben.” „Oppácska, Bayert nem tervezi valaki? Állnám a skulót” (azaz lőszert – a szerk.). Ezeket a mondatokat – és sok más ehhez hasonlót – arra a hírre reagálva kommentelték, hogy lelőtték a 31 éves Charlie Kirk-öt, az Egyesült Államok egyik legismertebb keresztény konzervatív aktivistáját. Kirk két gyermekes apa és férj volt, de még ha egyedülálló lett volna is: egy emberről van szó, akit ugyanúgy megilletne a tisztelet, akinek ugyanúgy joga van élni, mint bárki másnak. Nem számít, hogy valakivel egyeznek-e a politikai nézeteid. Nem számít, hogy egyetértesz-e vele vagy sem. Nem számít, hogy keresztény vagy ateista, hetero vagy meleg, fehér vagy fekete, nő vagy férfi, gyerek vagy idős: a tisztelet alapvető kellene legyen mindenki felé. Mások halálán, ráadásul ilyen tragikus halálán viccelődni, gúnyolódni azt gondolom, hogy az emberi viselkedés egyik legaljasabb formája. Online persze sokan […]

The post Embernek maradni a gyűlölködés korában is – gondolatok Charlie Kirk halála kapcsán appeared first on 777.

Szeptember 7-én, Kisboldogasszony ünnepét megelőző vasárnap Varga László kaposvári megyéspüspök mutatott be szentmisét új papi és szerzetesi hivatásokért az andocsi Nagyboldogasszony-bazilika kertjében.

1945. augusztus 9-én jelent meg az Új Ember első száma. Lapunk nyolcvanéves fennállását ünnepelve cikksorozatot indítottunk, válogatva az elmúlt évtizedek írásainak legjavából. Az alábbiakban Passuth László Tornyok árnyékában című – az Új Ember 1947. július 20-i számában megjelent – írásából közlünk részletet.

A híradások szerint különböző vallású tisztelők milliói zarándokoltak el Tamilnádu államba, hogy a Kelet Lourdes-jaként ismert velankanni Mária-kegyhelyen részt vegyenek a tizenegy napos ünnepségen, melybe bekapcsolódik valamennyi nagyobb bazilika és kegyhely a dél-indiai államban. A Vatican News oldalán Andrea Rego és Ritchie Vincent atya számolt be a nagyszabású ünnepségsorozatról.