„Ezen a Vízkereszt napján, még mikor legelsőbben keresztyénekké lettenek a magyarok s elegyesleg voltak a pogányokkal, úgy rendelték a magyar fejedelmek, hogy a pap minden ember házához elmenjen a kereszttel, valami áldást mondjon, s akkor kitanulja, ki a keresztyén, és ezért a fáradságáért adjon valami alamizsnát.” – írta Bod Péter 1757-ben (Szent Heortokrátes, 36). – „Vízkereszt napján, illetve hetében a pap szenteltvízzel meghinti a lakásokat, házakat. Az ajtó szemöldökfájára (szentelt) krétával fölírja az évszámot és a népi értelmezés szerint a Háromkirályok nevének (Gáspár, Menyhért, Boldizsár) kezdőbetűit: 20 + G + M + B + 25. Más értelmezés szerint a három betű a latin áldásformula kezdőbetűi: »Christus mansionem benedicat« (Krisztus áldja meg e házat)” (Magyar katolikus lexikon).