(Cille, 1679. dec. 17.–Buda, 1737. febr. 22.)

Vízivárosi plébános: 1723. nov.–1725., 1727-1735.

A stájerországi Cilléből (szlovénul Celje, ma Szlovéniában található) származott, a gimnáziumot Grácban végezte és már a filozófia elvégzése után lépett be 1699-ben a jezsuita rendbe. A német és a latin mellett beszélt jól olaszul és szlovákul, továbbá valamennyire horvátul és szlovénul is. Noviciátusát Trencsénben és Grácban végezte, majd fiumei és kőszegi tanárkodás után újból Grácban tanulta a teológiát. Ezután számos helyen működött rövidebb ideig hitszónokként: Sopronban, Judenburgban, Klagenfurtban, Traunkirchenben és Steyr-ben, míg végül 1720/1721-re Budára küldték az ottani plébániai funkciók végzésére (a plébános ugyanis egyben a kollégium rektora is volt, tehát nem ért rá keresztelni és temetni, beteget látogatni). Itt töltötte élete hátralevő részét – eltekintve attól a két évtől, amelyet 1725/26-1726/27 között a komáromi várban töltött. Budán 1723 novemberétől ő volt a Víziváros első jezsuita plébánosa. Feladatát egy évig még a vízivárosi kapucinusok segítségével végezte, majd 1724 őszén beköltözött a felső vásártéren, a Szent Anna kápolna emeletén berendezett rezidenciára, ahonnan egy – évről évre változó – rendtársával látta el a plébánia lelkipásztori szolgálatát. A rendi katalógusok szerint Köschner, mint plébános és a rezidencia elöljárója (superior) tartotta a prédikációkat vasárnap, beosztott kisegítője pedig az egyéb ünnepeken. 1734 végétől már két káplánja volt, akik közül az egyik vasárnaponként, a másik pedig a többi ünnepnapon mondta a második prédikációt. Utóbbi, pedig egyben hitoktató is volt. Ezt a feladatot elsőként 1734/1735-ben Faludi Ferenc látta el. 1735 végén azonban betegsége miatt Köschner fölhagyott a plébániai munkával. Élete utolsó másfél évét a budavári kollégiumban töltötte, mint rendtársainak gyóntatója.

Lukács, 774. Petruch Antal, A trencséni jezsuita noviciátus anyakönyve 1655–1733, in Jezsuita Történeti Évkönyv 1942., 266-477, 330.