SZENTHÁROMNAP
Április 14. NAGYCSÜTÖRTÖK
6.30 Csendes szentmise ELMARAD!
18.00 Az Oltáriszentség Alapításának szentmiséje – harangok, orgona elmenetele, oltárfosztás
19.30 Szentségimádás
Április 15. NAGYPÉNTEK
6.30 Csendes szentmise ELMARAD!
9.00 Keresztút
18.00 Nagypénteki szertartás – passió, kereszthódolat
19.30 Lamentáció – az Egyház ősi, énekes virrasztó zsolozsmája
Április 16. NAGYSZOMBAT
18.00 Húsvéti vigília, feltámadási szertartás – Húsvéti gyertya meggyújtása, Exsultet (húsvéti örömének), húsvét éjjeli olvasmányok, vízszentelés, a szentsír felnyitása
19.30 Feltámadási körmenet a Batthyány téren
HÚSVÉTI IDŐ
Április 17. vasárnap HÚSVÉTVASÁRNAP – Urunk feltámadása
7.30 Énekes szentmise
9.00 Énekes szentmise
11.00 Énekkaros-, ünnepi szentmise
A szentmisét bemutatja és szentbeszédet mond: Jánosa Domokos plébános
Felhangzik: Gregor Joseph Werner (1693-1766): Missa in contrapuncto
Zenei szolgálat: a Szent Anna templom énekesei
Művészeti vezető: Balasi Barnabás Tovább
18.00 Énekes szentmise
Április 18. hétfő HÚSVÉTHÉTFŐ
9.00, 11.00 és 18.00 Énekes szentmise
Április 19-22. kedd-péntek húsvét nyolcadában
6.30 Csendes szentmise
17.00 Énekes szentmise
Április 20. szerda húsvét nyolcadában
17.30 Vesperás – énekes esti zsolozsma
Április 22. péntek húsvét nyolcadában
17.00 Énekes szentmise – Cserkészmise (Szent György)
Április 23. szombat húsvét nyolcadában
18.00 Énekes-, előesti szentmise
Április 24. vasárnap HÚSVÉT 2. VASÁRNAPJA – Az isteni irgalmasság vasárnapja
7.30 Énekes szentmise
9.00 Énekes-, diákmise
11.00 Énekes szentmise
18.00 Énekes szentmise
NAGYCSÜTÖRTÖK
OLVASMÁNY Kiv 12, 1-8. 11-14
A húsvéti bárány feláldozása Jézus áldozatának előképe. Ahogy annak vére Egyiptomban távoltartotta a csapást a választott néptől, úgy hozott Jézus vére szabadulást a bűntől. Az ószövetségi áldozat évenkénti ismétlése nemcsak visszatekintés volt, hanem ébren tartotta a jövő reményét, amit a Messiás valósít meg.
OLVASMÁNY Mózes második könyvéből
A húsvéti vacsora parancsa.
Az Úr így szólt Mózeshez és Áronhoz Egyiptomban: ,,Ez a hónap legyen számotokra a kezdő hónap: ez legyen az év első hónapja. Hirdessétek ki Izrael egész közösségének:
A hónap tizedik napján mindenki szerezzen egy bárányt családonként, egy bárányt házanként. De ha a család kicsi egy bárányhoz, akkor a személyek számának megfelelően a szomszédos családdal együtt vegyen egyet. Aszerint számoljátok a meghívottakat, hogy ki-ki mennyit eszik. Az állat legyen hibátlan, hím és egyéves. Vehettek bárányt vagy kecskét. Tartsátok a hónap tizennegyedik napjáig. Akkor Izrael közösségének egész gyülekezete estefelé vágja le. Vegyenek a véréből, és kenjenek belőle annak a háznak a két ajtófélfájára és szemöldökfájára, amelyben elköltik. A húsát – tűzön megsütve – még akkor éjszaka egyék meg. Kovásztalan kenyérrel és keserű salátával fogyasszák.
Így fogyasszátok: Legyen a derekatok felövezve, saru a lábatokon, bot a kezetekben. Sietve egyétek, mert ez az Úr átvonulása. Én végigvonulok azon az éjszakán Egyiptomon, és megölök minden elsőszülöttet Egyiptomban: embert és állatot, s ítéletet tartok Egyiptom minden istene fölött, én, az Úr. A vért használjátok annak a háznak a megjelölésére, amelyben laktok. Ha látom a vért, kihagylak benneteket. Titeket nem ér a megsemmisítő csapás, amellyel Egyiptomot megverem.
Ez a nap legyen számotokra emléknap, és üljétek meg úgy, mint az Úr ünnepét. Nemzedékről nemzedékre tegyétek meg ünnepnapnak mindörökre.''
Ez az Isten igéje.
VÁLASZOS ZSOLTÁR 115, 12-13. 15-1 abc. 17-18. 7b. tónus.
Válasz: Az áldás kelyhe, amelyet nekünk adtál, * Krisztus vérében részesít minket. Vö. 1 Kor 10, 16.
Előénekes: Az Úrnak mit adhatnék, * mindazért, amit nékem adott?
Veszem az üdvösség kelyhét, * és az Úr nevét hívom segítségül.
Hívek: Az áldás kelyhe, amelyet nekünk adtál, * Krisztus vérében részesít minket.
E: Drága dolog a Úr színe előtt, * szentjei dicső halála.
Szolgád vagyok, Uram, és szolgálód gyermeke, * bilincseimet széjjel törted.
H: Az áldás kelyhe, amelyet nekünk adtál, * Krisztus vérében részesít minket.
E: Bemutatom néked a dicséret áldozatát, * és az Úr nevét hívom segítségül.
Megadom az Úrnak, amit fogadtam, * egész népének színe előtt.
H: Az áldás kelyhe, amelyet nekünk adtál, * Krisztus vérében részesít minket.
SZENTLECKE 1 Kor 11, 23-26
Az utolsó vacsora eseményét, az Oltáriszentség szerzését Máté, Márk, Lukács és Pál közli. Mindegyik úgy, ahogy az ő környezetében a hagyományt megőrizték és a liturgiában alkalmazták. Az Egyház megértette, hogy Jézus magát tette áldozati báránnyá, amikor életét is odaadta az Atyától kapott küldetésért. De megértette azt is, hogy amikor az utolsó vacsora emlékét ünnepli, misztikus módon maga is részese lesz Krisztus halálának és feltámadásának.
SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből
Valahányszor eszitek e kenyeret és isztok a kehelyből, az Úr halálát hirdetitek.
Testvéreim! Én az Úrtól kaptam, amit közöltem is veletek: Urunk Jézus azon az éjszakán, amikor elárulták, fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és így szólt: ,,Vegyétek és egyétek, ez az én testem, amely értetek adatik! Ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!''
A vacsora után ugyanígy fogta a kelyhet is, és így szólt: ,,Ez a kehely az újszövetség kelyhe az én véremben. Valahányszor isztok belőle, tegyétek ezt az én emlékezetemre!''
Amikor ugyanis e kenyeret eszitek és e kehelyből isztok, az Úr halálát hirdetitek, amíg el nem jön.
Ez az Isten igéje.
EVANGÉLIUM ELŐTTI VERS
Jézus mondja: + ,,Új parancsot adok nektek. * Szeressétek egymást, ahogy én szeretlek titeket.'' Jn 13, 34 – 8 G. tónus.
EVANGÉLIUM Jn 13, 1-15
János evangéliuma az utolsó vacsorát csak arról az oldalról jellemzi, hogy ott Jézus különlegesen kifejezte szeretetét övéi iránt. A vacsora menetét nem írja le, és az Oltáriszentség szerzéséről sem beszél. Ellenben csak ő említi a lábmosást, amellyel Jézus mint házigazda az ünnepi lakoma előtt tanítványait különlegesen megtisztelte. Azt akarta ezzel, hogy példája nyomán a szeretet tettei megmaradjanak az Egyházban, és hogy az Oltáriszentség ünneplése az ő szeretetének emléke legyen.
+ EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Mindvégig szerette őket.
Húsvét ünnepe előtt történt. Jézus tudta, hogy elérkezett az óra, amikor ebből a világból vissza kell térnie az Atyához. Mivel szerette övéit, akik a világban voltak, még egy végső jelét adta szeretetének.
Vacsora közben történt, amikor a sátán már fölébresztette Júdásnak, Karión Simon fiának szívében a gondolatot, hogy árulja el őt. Jézus tudta, hogy az Atya mindent a kezébe adott, s hogy Istentől jött, és Istenhez tér vissza. Fölkelt hát a vacsora mellől, letette felső ruháját, fogott egy vászonkendőt, és a derekára kötötte. Azután vizet öntött egy mosdótálba, és mosni kezdte tanítványainak a lábát, majd a derekára kötött kendővel meg is törölte.
Amikor Simon Péterhez ért, az így szólt: ,,Uram, te akarod megmosni az én lábamat?'' Jézus így felelt: ,,Most még nem érted, mit teszek, de később majd megérted.'' De Péter tiltakozott: ,,Az én lábamat ugyan meg nem mosod soha!'' Jézus azt felelte: ,,Ha nem moslak meg, nem lesz semmi közöd hozzám!'' Erre Péter így szólt: ,,Uram, akkor ne csak a lábamat, hanem a fejemet és a kezemet is?'' Jézus azonban kijelentette: ,,Aki megmosdott, annak csak a lábát kell megmosni, és egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan.'' Tudta ugyanis, hogy egyikük elárulja, azért mondta: ,,Nem vagytok mindnyájan tiszták.''
Miután megmosta lábukat, fölvette felső ruháját, újra asztalhoz ült, és így szólt hozzájuk: ,,Megértettétek-e, hogy mit tettem veletek? Ti Mesternek és Úrnak hívtok engem, és jól teszitek, mert az vagyok. Ha tehát én, az Úr és Mester megmostam lábatokat, nektek is meg kell mosnotok egymás lábát. Példát adtam nektek, hogy amit én tettem, ti is tegyétek meg.''
Ezek az evangélium igéi.
NAGYPÉNTEK
OLVASMÁNY Iz 52, 13-53, 12
A Jahve szolgájáról szóló négy ének bejelentéseket tesz Istennek arról a titokzatos küldöttéről, aki a nép és az emberiség bűneit hordozza, akit megvetnek, akit a fájdalmak emberének lehet nevezni. Olyan lesz, mint ha Isten verte volna meg, pedig csak bűneinkért vállalta a büntetést Isten kedvét találta a szolga engedelmességében, elfogadta engesztelő áldozatát, ezért szenvedésének meglesz a gyümölcse. Az apostoli Egyház ennek a jövendölésnek a fényében értelmezte Jézus szenvedését.
OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből
A mi bűneinkért szúrták át.
Így szól az Úr:
Íme, szolgám diadalmaskodik,
fönséges lesz és felmagasztalják,
és nagy dicsőségre emelkedik.
Amint sokan elborzadtak láttán
- hisz oly dicstelennek látszott,
és alig volt emberi ábrázata –,
úgy fog majd sok nemzet ámulni rajta,
és királyok némulnak el színe előtt.
Mert olyasmit fognak látni,
amilyet még sohasem hirdettek nekik,
és olyan dolognak lesznek tanúi,
amilyenről addig soha nem hallottak.
Ki hitt abban, amit hallottunk,
és az Úr karja ki előtt nyilvánult meg?
Úgy nőtt föl előttünk, mint a hajtás,
és mint a gyökér a szomjas földből.
Nem volt sem szép, sem ékes, hogy szívesen nézzük őt,
a külsejére nézve nem volt vonzó.
Megvetett volt, utolsó az emberek között,
a fájdalmak férfia, aki tudta, mi a szenvedés,
olyan, aki elől iszonyattal eltakarjuk arcunkat,
megvetett, akit bizony nem becsültünk sokra.
Bár a mi betegségeinket viselte,
és a mi fájdalmaink nehezedtek rá,
mégis (Istentől) megvertnek néztük,
olyannak, akire lesújtott az Isten, és akit megalázott.
Igen, a mi bűneinkért szúrták át,
a mi gonoszságainkért törték össze,
a mi békességünkért érte utol a büntetés,
az ő sebei szereztek nekünk gyógyulást!
Mi mindnyájan, mint a juhok, tévelyegtünk,
ki-ki a maga útjára tért,
és az Úr mégis az ő vállára rakta mindnyájunk gonoszságát.
Megkínozták, s ő alázattal elviselte,
nem nyitotta ki száját.
Mint a juh, amelyet leölni visznek,
vagy amint a bárány elnémul nyírója előtt,
ő sem nyitotta ki száját.
Erőszakos ítélettel végeztek vele. Ugyan ki törődik ügyével?
Igen, kitépték az élők földjéről,
és népem bűnei miatt halállal sújtották.
A gonoszok között adtak neki sírboltot,
és a gazdagok mellé temették el,
bár nem vitt végbe gonoszságot,
sem álnokság nem volt szájában.
Úgy tetszett az Úrnak, hogy összetöri a szenvedéssel.
Ha odaadja életét engesztelő áldozatul:
látni fogja utódait, hosszúra nyúlik élete,
és teljesül általa az Úr akarata.
Azért, mert lelke szenvedett,
látni fogja a világosságot, és betelik megelégedéssel.
Sokakat megigazultakká tesz szolgám,
mivel gonoszságaikat magára vállalta.
Ezért osztályrészül sokakat adok neki,
és a hatalmasok lesznek zsákmányai,
amiért életét halálra adta,
és a gonosztevők közé sorolták,
noha sokak vétkeit hordozta,
és közben a bűnösökért imádkozott.
Ez az Isten igéje.
VÁLASZOS ZSOLTÁR 30, 2 és 6. 12-13. 15-16. 17 és 25 2. tónus.
Válasz: Atyám, Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet.
Előénekes: Te vagy, Uram, én reményem: + ne hagyj soha szégyent érnem, * igaz voltodban szabadíts meg engem.
Uram, kezedbe ajánlom lelkemet, * megváltottál engem, hűséges Istenem.
Hívek: Atyám, Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet.
E: Ellenségeimnek gúny tárgya lettem, + szomszédaimnak szégyene, barátaimnak félelme, * kitérnek előlem, akik az utcán látnak.
Szívükben elfelednek, mintha meghaltam volna, * olyanná lettem, mint az összetört edény.
H: Atyám, Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet.
E: Én azonban benned remélek, Uram, * azt mondom: ,,Te vagy Istenem, kezedben van sorsom.''
Ragadj ki az ellenség kezéből, * és azoktól, akik üldöznek engem.
H: Atyám, Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet.
E: Ragyogjon fel arcod szolgád fölött, * irgalmasságodban szabadíts meg engem.
Legyetek bátrak, és erős szívűek, * mind, akik reménykedtek az Úrban.
H: Atyám, Istenem, * kezedbe ajánlom lelkemet.
SZENTLECKE Zsid 4, 14-16; 5, 7-9
Jézus mint az emberiség főpapja mutatta be áldozatát. Mi bizalommal lehetünk iránta, mert annak ellenére, hogy ő az Isten Fia, átélte a földi élet kísértéseit és nehézségeit. S mivel bűn nélkül volt, engesztelő áldozatát nem kellett magáért bemutatnia, hanem csak a világ bűneiért.
SZENTLECKE a Zsidókhoz írt levélből
A Fiú a szenvedésből engedelmességet tanult, és hódolatáért meghallgatást nyert.
Testvéreim! Mivel olyan kiváló főpapunk van, aki áthatolt az egeken: Jézus, az Isten Fia, ezért legyünk állhatatosak a hitvallásban. A mi főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együttéretni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban mentes maradt.
Járuljunk tehát bizalommal a kegyelem trónjához, hogy irgalmat találjunk és kegyelmet kapjunk, amikor segítségre szorulunk.
Krisztus földi életében hangos kiáltással és könnyek között imádkozott, könyörgött ahhoz, aki meg tudta menteni a haláltól, és hódolatáért meghallgatást nyert.
Isten Fia volt, de a szenvedésből engedelmességet tanult. Műve befejeztével pedig örök üdvösséget szerzett azoknak, akik neki engedelmeskednek.
Ez az Isten igéje.
GREGORIÁN TRAKTUS Eripe me
Ments meg, Uram, a gonosz embertől, védj meg a hatalom emberétől! Azoktól, akik szívükben gazságot forralnak, egész nap viszályt támasztanak. Nyelvük élesítik, mint a kígyó, a vipera mérge van ajkukon. Őrizz meg, Uram, az ártók kezétől, védj meg a hatalom emberétől! Arról tanakodnak, hogy ejtsenek tőrbe, a kevélyek titkon hurkot vetnek elém. Lábam elé hálót feszítenek, és utamba csapdát állítanak. Így szólok az Úrhoz: Istenem vagy, hallgasd meg, Uram, hangos imámat! Zsolt. 140, 2-7
EVANGÉLIUM Jn 18, 1-19, 42
Az evangélista nem egyszerűen közli az eseményeket, hanem értelmezi. Azt is elmondja, hogy miért történt mindez. Jézus világos tudattal vállalta a keresztutat és a vértanúságot, mint igehirdetésének következményét és megpecsételését. Királynak tudta magát, aki éppen engesztelő szenvedésével szerezte meg a megváltástat emberiségnek. Halála egybeesett a húsvéti bárány feláldozásával, s ez is jele annak, hogy kereszthalála valódi áldozat volt.
A MI URUNK JÉZUS KRISZTUS KÍNSZENVEDÉSE Szent János szerint
Elfogták Jézust és megkötözték.
Abban az időben:
Jézus kiment tanítványaival a Kedron völgyén túlra, ahol egy kert volt, s bement oda tanítványaival. Ezt a helyet ismerte Júdás is, aki őt elárulta, mert Jézus gyakran járt ide tanítványaival. Júdás kapott egy csapat katonát, valamint a főpapoktól és a farizeusoktól szolgákat, és kiment velük oda lámpákkal, fáklyákkal, fegyverekkel fölszerelkezve.
Jézus tudott mindent, ami rá várt. Eléjük ment tehát, és megkérdezte tőlük: ,,Kit kerestek?'' Azok ezt válaszolták: ,,A názáreti Jézust.'' Jézus erre így szólt: ,,Én vagyok''. Júdás is ott volt köztük, aki elárulta.
Mikor azt mondta nekik: ,,Én vagyok'', meghátráltak és a földre estek. Ezért újra megkérdezte tőlük: ,,Kit kerestek?'' Azok ezt válaszolták: ,,A Názáreti Jézust.'' Erre Jézus így szólt: ,,Megmondtam már, hogy én vagyok. Ha tehát engem kerestek, engedjétek el ezeket?'' Így beteljesedett, amit korábban megmondott: ,,Senkit sem veszítettem el azok közül, akiket nekem adtál.''
Simon Péternél volt egy kard. Kirántotta és a főpap szolgájára sújtott vele: levágta a jobb fülét. A szolgának Malkusz volt a neve. De Jézus rászólt Péterre: ,,Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Ne igyam ki talán a kelyhet, amelyet az Atya adott nekem?''
Jézust először Annáshoz vezették.
Ekkor a csapat, az ezredes és a zsidó szolgák elfogták Jézust és megkötözték. Először Annáshoz vezették, mert ő apósa volt Kaifásnak, aki abban az évben főpap volt. Ő adta a zsidóknak azt a tanácsot, hogy jobb, ha egy ember hal meg a népért.
Simon Péter és egy másik tanítvány követte Jézust. Ez a tanítvány ismerőse volt a főpapnak, ezért bemehetett Jézussal a főpap udvarába, Péter meg kint várakozott a kapu előtt. A másik tanítvány, aki ismerőse volt a főpapnak, visszajött, szólt a kapuban őrködő lánynak, és bevitte Pétert. A kaput őrző szolgáló közben megjegyezte: ,,Talán te is ennek az embernek a tanítványai közül vagy?'' Ő azt felelte: ,,Nem vagyok!''
Mivel hideg volt, a szolgák és a fegyveresek tüzet raktak, hogy fölmelegedjenek. Péter is köztük álldogált és melegedett. A főpap eközben tanítványai és tanítása felől faggatta Jézust. Jézus ezt válaszolta neki: ,,Én a világhoz nyíltan beszéltem. Mindig a zsinagógákban és a templomban tanítottam, ahova minden zsidónak bejárása van. Titokban nem mondtam semmit. Miért kérdezel hát engem? Kérdezd azokat, akik hallották, amit beszéltem. Íme, ők tudják, hogy miket mondtam!'' E szavakra az egyik ott álló szolga arcul ütötte Jézust, és így szólt: ,,Így felelsz a főpapnak?'' Jézus ezt mondta neki: ,,Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, ha viszont jól, akkor miért ütsz engem?'' Ekkor Annás megkötözve elküldte őt Kaifás főpaphoz.
Talán te is az ő tanítványai közül vagy?
Nem vagyok!
Simon Péter még mindig ott állt és melegedett. Újra megkérdezték tőle: ,,Talán te is az ő tanítványai közül vagy?'' Ő így felelt: ,,Nem vagyok!'' A főpap egyik szolgája, aki rokona volt annak, akinek Péter levágta a fülét, megjegyezte: ,,Nem téged láttalak én a kertben ővele?'' De Péter ismét tagadta; és ekkor mindjárt megszólalt a kakas.
Az én országom nem ebből a világból való!
Kaifástól tehát elvezették Jézust a helytartóságra. Kora reggel volt. A zsidók nem mentek be a helytartóságra, hogy tisztátalanná ne váljanak és elkölthessék a húsvéti bárányt. Ezért Pilátus jött ki hozzájuk, és megkérdezte: ,,Mivel vádoljátok ezt az embert?'' Azok azt felelték: ,,Ha nem volna gonosztevő, nem adtuk volna őt a kezedbe!'' Pilátus ezt mondta: ,,Vigyétek el és ítélkezzetek fölötte ti a saját törvényetek szerint!'' A zsidók ezt válaszolták neki: ,,Nekünk senkit sem szabad megölnünk!'' Így beteljesedett, amit Jézus arról mondott, hogy milyen halállal fog meghalni.
Pilátus visszament a helytartóságra, maga elé hívatta Jézust, és megkérdezte tőle: ,,Te vagy-e a zsidók királya?'' Jézus így válaszolt: ,,Magadtól mondod ezt, vagy mások mondták neked rólam?'' Pilátus ezt felelte: ,,Hát zsidó vagyok én? Saját néped és a főpapok adtak a kezembe. Mit tettél?'' Ekkor Jézus így szólt: ,,Az én országom nem ebből a világból való. Ha ebből a világból volna az országom, szolgáim harcra kelnének, hogy ne kerüljek a zsidók kezére. De az én országom nem innét való.'' Pilátus megkérdezte: ,,Tehát király vagy?'' Jézus így felelt: ,,Te mondod, hogy király vagyok. Én arra születtem, és azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, az hallgat a szavamra!'' Erre Pilátus azt mondta: ,,Mi az igazság?''
E szavak után Pilátus újra kiment a zsidókhoz és ezt mondta nekik: ,,Én semmi vétket sem találok benne. Szokás azonban nálatok, hogy húsvétkor valakit szabadon bocsássak. Akarjátok-e, hogy elbocsássam nektek a zsidók királyát?'' De ők ismét kiáltozni kezdtek: ,,Ne ezt, hanem Barabást!'' Barabás rabló volt.
Üdvöz légy, zsidók királya!
Ekkor Pilátus fogta Jézust és megostoroztatta. A katonák tövisből koszorút fontak, a fejére tették, és bíborszínű köntöst adtak rá. Azután eléje járultak, és így gúnyolták: ,,Üdvöz légy, zsidók királya!'' És közben arculverték.
Pilátus ezután újra kiment, és így szólt hozzájuk: ,,Íme, elétek vezetem őt, hogy megtudjátok: nem találok benne semmi vétket.'' És kijött Jézus, töviskoronával, bíborruhában. Pilátus pedig így szólt: ,,Íme, az ember!''
A főpapok és a szolgák, mihelyt meglátták őt, kiáltozni kezdtek: ,,Feszítsd meg! Feszítsd meg!'' Pilátus azt mondta nekik: ,,Vigyétek, feszítsétek őt ti keresztre, mert én semmi vétket sem találok benne!'' De a zsidók ezt felelték: ,,Nekünk törvényünk van, és a törvény szerint meg kell halnia, mert Isten fiává tette magát!''
Amikor Pilátus meghallotta ezt, még jobban megijedt. Visszament a helytartóságra, és újra megkérdezte Jézust: ,,Honnan való vagy?'' De Jézus nem válaszolt neki semmit. Erre Pilátus azt mondta neki: ,,Nem felelsz nekem? Talán nem tudod, hogy hatalmam van arra, hogy megfeszítselek, vagy arra, hogy elbocsássalak?'' Erre Jézus azt mondta: ,,Semmi hatalmad sem volna fölöttem, ha onnan felülről nem kaptad volna. Ezért annak, aki engem a kezedbe adott, nagyobb a bűne.''
El vele, el vele! Feszítsd meg!
Ettől fogva Pilátus azon volt, hogy szabadon bocsássa Jézust. A zsidók azonban ezt kiáltozták: ,,Ha szabadon bocsátod, nem vagy a császár barátja. Mert mindaz, aki királlyá teszi magát, ellene szegül a császárnak.'' E szavak hallatára Pilátus kivezettette Jézust, maga pedig a bírói székbe ült a kövezett udvaron, amelyet héberül Gabbatának hívnak. A húsvéti készület napja volt, a hatodik óra körül. Így szólt a zsidókhoz: ,,Íme, a királyotok?'' De azok így kiáltoztak: ,,El vele, el vele! Feszítsd meg!'' Pilátus megkérdezte: ,,Keresztre feszíttessem a királyotokat?'' A főpapok azonban ezt felelték: ,,Nincs királyunk, csak császárunk!'' Erre kiszolgáltatta nekik, hogy keresztre feszítsék.
Keresztre feszítették őt, és vele másik kettőt.
Ekkor a zsidók átvették Jézust. A keresztet ő maga vitte, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak. Ott keresztre feszítették őt, s két másikat is vele, jobb és bal felől, Jézust meg középen.
Pilátus feliratot is készített, és a keresztfára tétette. Ez volt ráírva: ,,A názáreti Jézus, a zsidók királya.'' A feliratot sokan olvasták a zsidók közül, mert az a hely, ahol Jézust megfeszítették, közel volt a városhoz. Héberül, latinul és görögül volt felírva. A zsidó főpapok kérték Pilátust: ,,Ne azt írd: »A zsidók királya«, hanem hogy ő mondta: »A zsidók királya vagyok!«'' Pilátus azonban ezt válaszolta: ,,Amit írtam, megírtam.''
Szétosztották maguk között ruháimat.
A katonák pedig, miután Jézust keresztre feszítették, fogták a ruháit, négy felé osztották, mindegyik katonának egy részt. Azután a köntöse következett. A köntös varratlan volt, egy darabból szabva, ezért így szóltak egymáshoz: ,,Ezt ne vágjuk szét, inkább vessünk rá sorsot, hogy kié legyen!'' Így beteljesedett az Írás: ,,Szétosztották maguk között ruháimat, s a köntösömre sorsot vetettek.'' A katonák pontosan ezt tették.
Íme, a te fiad! – Íme, a te anyád!
Jézus keresztje mellett ott állt anyja, anyjának nővére, Mária: Kleofás felesége, és Mária Magdolna. Amikor Jézus látta, hogy ott áll anyja és a tanítvány, akit szeretett, így szólt anyjához: ,,Asszony, íme, a te fiad!'' Azután a tanítványhoz szólt: ,,Íme, a te anyád!'' Attól az órától fogva házába fogadta őt a tanítvány.
Beteljesedett!
Jézus tudta, hogy minden beteljesedett. De hogy beteljesedjék az Írás, így szólt: ,,Szomjazom.'' Volt ott egy ecettel telt edény. Belemártottak egy szivacsot, izsópra tűzték, és a szájához emelték. Mikor Jézus megízlelte az ecetet, így szólt: ,,Beteljesedett!'' És fejét lehajtva kilehelte lelkét.
(Most térdre borulunk, és egy keveset csendben időzünk.)
Ekkor vér és víz folyt ki belőle.
A zsidók pedig, mivel az előkészület napja volt, és a holttestek nem maradhattak a kereszten, megkérték Pilátust, hogy töresse meg a keresztre feszítettek lábszárát, és vetesse le őket a keresztről. Az a szombat ugyanis nagy ünnep volt.
Elmentek tehát a katonák, és megtörték a lábszárát az egyiknek is, a másiknak is, akit vele együtt fölfeszítettek. Amikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg a lábszárát, hanem az egyik katona beledöfte lándzsáját az oldalába. Ekkor vér és víz folyt ki belőle. Az tanúskodik erről, aki látta ezt, és az ő tanúságtétele igaz. Jól tudja ő, hogy igazat mond, hogy ti is higgyetek. Mert mindez azért történt, hogy beteljesedjék az Írás: ,,Csontot ne törjetek benne!'' És ami az Írás más helyén áll: ,,Föltekintenek arra, akit keresztülszúrtak.''
Jézus testét, fűszerekkel együtt gyolcsleplekbe göngyölték.
Arimateai József, aki Jézus tanítványa volt, bár a zsidóktól való félelmében csak titokban, engedélyt kért Pilátustól, hogy levehesse Jézus testét. Pilátus megengedte. El is ment, és levette Jézus testét. Eljött Nikodémus is, aki korábban egyszer éjszaka ment Jézushoz. Hozott mintegy száz font mirha- és áloékeveréket. Fogták Jézus testét, és fűszerekkel együtt gyolcsleplekbe göngyölték. Így szokás temetni a zsidóknál.
Azon a helyen, ahol keresztre feszítették, volt egy kert, a kertben pedig egy új sírbolt, ahova még nem temettek senkit. Mivel a sír közel volt, a zsidók készületi napja miatt oda temették Jézust.
Ezek az evangélium igéi.
NAGYSZOMBAT
OLVASMÁNY Mózes első könyvéből Ter 22, 1-18
Ősatyánknak, Ábrahámnak áldozata.
Isten próbára tette Ábrahámot, és így szólt hozzá: ,,Ábrahám, Ábrahám!'' ,,Itt vagyok'' – felelte. Akkor ezt mondta neki: ,,Vedd egyetlen fiadat, akit szeretsz, Izsákot, menj Morfija földjére, s ott mutasd be égő áldozatul azon a helyen, amelyet majd mutatok neked.''
Másnap reggel Ábrahám korán fölkelt, fölnyergelte szamarát, magával vitte két szolgáját és a fiát, Izsákot. Miután fát hasogatott az égőáldozathoz, fölkerekedett, és elindult a hely felé, amelyet Isten mondott neki. A harmadik napon Ábrahám fölemelte szemét, és messziről meglátta a hegyet. Ábrahám ezt mondta a szolgáknak: ,,Maradjatok itt a szamárral. Én és a fiam elmegyünk imádkozni és utána visszatérünk hozzátok.''
Ábrahám tehát fogta az égőáldozathoz szükséges fát, s fia, Izsák vállára adta, ő pedig kezébe vette a tüzet és a kést. Így mentek egymás mellett. Akkor Izsák megszólította Ábrahámot: ,,Atyám!'' Ő válaszolt: ,,Igen, fiam!'' Erre Izsák azt mondta: ,,Íme, itt a tűz és a fa, de hol a bárány az égőáldozathoz?'' Ábrahám így felelt: ,,Isten majd gondoskodik a bárányról az égőáldozathoz.'' Így mentek tovább egymás mellett.
Amikor megérkeztek a helyre, amelyet Isten mondott neki, Ábrahám megépítette az oltárt, rárakta a fát, megkötözte fiát, és az oltárra helyezett fára tette. Akkor Ábrahám kinyújtotta kezét, és vette a kést, hogy feláldozza a fiát.
De az Úr angyala rászólt az égből, és ezt mondta: ,,Ábrahám, Ábrahám!'' ,,Itt vagyok''- felelte. Az angyal folytatta: ,,Ne nyújtsd ki kezedet a fiú felé, és ne árts neki. Most már tudom, hogy féled az Istent, és egyetlen fiadat nem tagadtad meg tőlem.'' Amikor Ábrahám fölemelte szemét, látott egy kost, amely szarvánál fogva fennakadt a bozótban. Ábrahám odament, megfogta a kost, és feláldozta égőáldozatul fia helyett. Ábrahám így nevezte a helyet: ,,az Úr gondoskodik'', ezért mondják mind a mai napig: ,,a hegyen, ahol az Úr gondoskodik''.
Azután az Úr angyala az égből másodszor is szólt Ábrahámhoz, és mondta: ,,Magamra esküszöm – ez az Úr szava –, hogy mivel ezt tetted és egyetlen fiadat nem tagadtad meg tőlem, gazdagon megáldalak. Utódaidat megsokasítom, mint az ég csillagait és mint a tengerpart fövenyét; utódaid elfoglalják majd az ellenség kapuját. Utódaid által nyer áldást a föld minden népe, mivel hallgattál a szavamra.''
Ez az Isten igéje.
VÁLASZOS ZSOLTÁR 15, 5 és 8. 9-10. 11 1 D2 tónus.
Válasz: Védelmezz engem, Istenem, * hiszen tebenned bízom. Vö. 1. vers.
Előénekes: Örökrészem és kelyhem te vagy, Uram, * te tartod kezedben sorsomat.
Szüntelenül magam előtt látom az Urat, * ő áll jobbomon, hogy meg ne inogjak.
Hívek: Védelmezz engem, Istenem, * hiszen tebenned bízom.
E: Ezért örül a szívem és ujjong a lelkem, * reménységben nyugszik testem is.
Mert nem hagyod lelkemet a holtak országában, * és nem engeded, hogy szented romlást lásson.
H: Védelmezz engem, Istenem, * hiszen tebenned bízom.
E: Az élet útját mutatod nekem, + színed előtt az öröm teljessége, * és jobbodon a gyönyörűség mindörökké.
H: Védelmezz engem, Istenem, * hiszen tebenned bízom.
OLVASMÁNY Mózes második könyvéből Kiv 14, 15-15, 1
Izrael fiai átvonultak a száraz tengerfenéken.
Amikor Izrael fiai látták, hogy az egyiptomiak üldözik őket, nagyon megijedtek, és az Úrhoz kiáltottak.
Az Úr így szólt Mózeshez: ,,Miért kiáltasz hozzám? Parancsold meg Izrael fiainak, hogy induljanak. Te pedig emeld fel botodat, nyújtsd ki kezedet a tenger fölé, és válaszd ketté, hogy Izrael fiai száraz lábbal átmehessenek rajta. Én azonban megkeményítem a fáraó szívét, erre utánuk siet, s akkor majd megmutatom dicsőségemet a fáraón, egész seregén, harci szekerein és lovasain. Az egyiptomiak megtudják, hogy én vagyok az Úr, ha majd megmutatom dicsőségemet a fáraón, a szekerein és a lovasain.''
Akkor az Isten angyala, aki az izraeliták előtt járt, megváltoztatta helyét, és mögéjük vonult. A felhőoszlop, amely előttük volt, mögöttük ereszkedett le, s az egyiptomiak serege és az izraeliták tábora között helyezkedett el. A felhő sötét maradt, s az éjszaka elmúlt anélkül, hogy a két sereg közeledett volna egymáshoz.
Mózes ekkor kinyújtotta kezét a tenger fölé. Az Úr egész éjjel tartó erős keleti széllel visszaszorította a tengert és kiszárította. A víz kettévált, és Izrael fiai a száraz tengerfenéken átvonultak, miközben a víz jobb és bal felől úgy állt, mint a fal. Az egyiptomiak utánuk vetették magukat, s a fáraó minden lova, harci szekere és lovasa utánuk ment a tengerbe.
A reggeli őrség idején az Úr a tűz- és felhőoszlopból rátekintett az egyiptomiak seregére, és megzavarta őket. Akadályozta a szekerek kerekét, ezért csak bajjal jutottak előre. Az egyiptomiak kiabálni kezdtek: ,,Meneküljünk Izrael fiai elől, mivel az Úr harcol értük az egyiptomiak ellen.''
Az Úr pedig így szólt Mózeshez: ,,Nyújtsd ki kezedet a tenger fölé, hogy a víz visszazúduljon az egyiptomiakra, szekereikre és lovasaikra.'' Mózes kinyújtotta kezét a tenger fölé. Erre a víz napkeltekor visszaáramlott a régi helyére, amikor az egyiptomiak éppen arra menekültek. Az Úr besodorta őket a habok közepébe. A víz visszaömlött, és ellepte a szekereket, a lovasokat és a fáraó egész népét, amely utánuk nyomult a tengerbe. Senki sem maradt életben közülük. Izrael fiai azonban száraz lábbal mentek át a tengeren, miközben a víz tőlük jobbra és balra úgy állt, mint a fal.
Így mentette meg az Úr azon a napon Izrael fiait az egyiptomiak hatalmától. Az izraeliták látták az egyiptomiakat holtan feküdni a tenger partján. Izrael fiai tanúi voltak a nagy tettnek, amelyet az Úr az egyiptomiakon véghezvitt. A népet félelem töltötte el az Úr színe előtt, és hittek az Úrnak és Mózesnek, az ő szolgájának.
Akkor Mózes Izrael fiaival együtt ezt az éneket énekelte az Úrnak:
VÁLASZOS ZSOLTÁR Kiv 15, 1-2. 3-4. 5-6. 17-18 5. tónus.
Válasz: Énekeljünk az Úrnak, * mert dicsőség övezi. Vö. 1. vers.
Előénekes: Énekeljünk az Úrnak, mert dicsőség övezi: * a lovat és lovasát a tengerbe vetette.
Az Úr az én erősségem és pajzsom, * szabadítóm ő lett nékem.
Dicsőítem őt, ő az én Istenem, * magasztalom, mert atyáim Istene.
Hívek: Énekeljünk az Úrnak, * mert dicsőség övezi.
E: Olyan az Úr, mint a hős harcos, * és ,,Mindenható'' az ő neve.
A fáraó szekereit és seregét a tengerbe vetette, * válogatott harcosai elmerültek a Vörös-tengerbe.
H: Énekeljünk az Úrnak, * mert dicsőség övezi.
E: A hullámok elborították őket, * mint a kő, mélybe merültek.
A te jobbod Uram, erejével tündöklik, * Uram, jobbod szétzúzza az ellenséget.
H: Énekeljünk az Úrnak, * mert dicsőség övezi.
E: Bevezeted népedet, és elülteted örökséged hegyén, + melyet erős lakhelyeddé és szentélyeddé a te kezed formált. * Az Úr uralkodik örökkön-örökké.
H: Énekeljünk az Úrnak, * mert dicsőség övezi.
OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből Iz 55, 1-11
Gyertek hozzám, és élni fog lelketek.
Örök szövetséget kötök veletek.
Így szól az Úr:
Ti szomjazók, gyertek a vízhez mind,
és bár nincsen pénzetek, siessetek ide!
Vegyetek ingyen gabonát és egyetek,
vegyetek pénz nélkül bort és tejet.
Miért költitek a pénzt arra, ami nem kenyér,
és a keresetet arra, ami nem lakat jól?
Hallgassatok ide, figyeljetek rám, akkor jó ételt esztek,
és kövér falatokban lesz részetek.
Fordítsátok felém fületeket és gyertek ide hozzám;
hallgassatok rám, és élni fog lelketek.
Örök szövetséget kötök veletek
a Dávidnak megígért irgalom jegyében.
Íme, tanúvá tettelek a népek előtt,
vezérré és parancsolóvá a nemzetek fölött.
Olyan nemzeteket hívsz majd meg,
amelyeket nem ismertél,
és olyanok sietnek hozzád,
akik nem ismertek,
az Úrért, a te Istenedért,
Izrael Szentjéért,
aki majd megdicsőít.
Keressétek az Urat, amíg megtaláljátok,
hívjátok segítségül, amíg közel van!
Hagyja el útját a gonosz,
és gondolatait a bűnös,
térjen vissza az Úrhoz, mert megkönyörül rajta,
Istenünkhöz, mert bőkezű a megbocsátásban.
Hiszen az én gondolataim nem a ti gondolataitok,
az én utaim nem a ti utaitok – mondja az Úr.
Igen, amennyivel magasabb az ég a földnél,
annyival magasabbak az én utaim a ti utaitoknál,
az én gondolataim – a ti gondolataitoknál.
Amint az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza,
hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi,
hogy magot adjon a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek,
éppúgy lesz a szavammal is, amely ajkamról fakad.
Nem tér vissza hozzám eredménytelenül,
hanem végbe viszi akaratomat,
és eléri, amiért küldtem.
Ez az Isten igéje.
VÁLASZOS ZSOLTÁR Iz 12, 2-3. 4bcd. 5-6 4g. tónus.
Válasz: Örömmel merítsetek vizet * az üdvösség forrásaiból. Vö. 3. vers.
Előénekes: Íme, Isten az én üdvösségem, * bízom benne, és nem félek.
Mert az Úr az én erősségem és dicsőségem, * ő lett nékem szabadulásom.
Örömmel meríttek majd vizet * az üdvösség forrásaiból.
Hívek: Örömmel merítsetek vizet * az üdvösség forrásaiból.
E: Adjatok hálát az Úrnak, * magasztaljátok az ő nevét.
A népek közt hirdessétek tetteit, * emlékezzetek meg arról, hogy Fölséges az ő neve.
H: Örömmel merítsetek vizet * az üdvösség forrásaiból.
E: Zengjetek dalt az Úrnak, mert csodás dolgokat művelt: * tudja meg az egész világ!
Ujjongjatok és dicséretet mondjatok Sion lakói, * mert nagy a ti körötökben Izrael szentje.
H: Örömmel merítsetek vizet * az üdvösség forrásaiból.
OLVASMÁNY Ezekiel próféta könyvéből Ez 36, 16-17a. 18-28
Akkor majd tiszta vizet hintek rátok,
és új szívet adok nektek.
Az Úr szózatot intézett hozzám:
,,Emberfia, Izrael háza a saját földjén lakott, de beszennyezte életmódjával és tetteivel. Ekkor rájuk zúdítottam haragomat a vér miatt, amelyet ontottak az országban, és a bálványok miatt, amelyekkel tisztátalanná tették azt. Szétszórtam őket a népek közé, és szétszélesztettem az országokban. Életmódjuk és tetteik szerint ítélkeztem fölöttük. A népek között, ahova kerültek, megszentségtelenítették szent nevemet, hiszen azt mondják róluk: Ez az Úr népe, az ő földjéről jöttek ki. De tekintettel voltam szent nevemre, amelyet Izrael háza megszentségtelenített a népek között, ahová került.
Ezért mondd meg Izrael házának: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nem miattatok teszem ezt, Izrael háza, hanem szent nevemért, amelyet megszentségtelenítettetek a népek között, amelyek közé kerültetek. Szentté teszem nagy nevemet, amelyet gyalázat ért a népek között, amelyet megszentségtelenítettetek közöttük. Akkor majd megtudják a népek, hogy én vagyok az Úr – mondja az Úr, az Isten –, amikor a szemük láttára megmutatom rajtatok, hogy szent vagyok.
Kihozlak titeket a népek közül, összegyűjtelek minden országból, és visszaviszlek saját földetekre. Akkor majd tiszta vizet hintek rátok, hogy megtisztuljatok minden tisztátalanságtól, s minden bálványtól megtisztítalak benneteket.
Új szívet adok nektek, és új lelket oltok belétek, kiveszem testetekből a kőszívet, és hússzívet adok nektek. Az én lelkemet oltom belétek, és gondoskodom róla, hogy parancsaim szerint éljetek, és szemetek előtt tartsátok törvényeimet, és hozzájuk igazodjatok. Abban az országban laktok majd, amelyet atyáitoknak adtam, s az én népem lesztek, én meg a ti Istenetek leszek.''
Ez az Isten igéje.
VÁLASZOS ZSOLTÁR 41, 3. 5bcd; 42, 3. 4 4g. tónus.
Válasz: Mint szarvasgím a források vizére, * úgy sóvárog utánad a lelkem, Istenem. Vö. 41, 2. vers.
Előénekes: Lelkem szomjazik az Isten után, + az élő Isten után, * mikor mehetek, hogy megjelenjek az Isten színe előtt?
Arra gondolok, + hogyan mentem be a csodás hajlékba Isten házáig, * miközben ujjongott és énekelt az ünneplő sokaság.
Hívek: Mint szarvasgím a források vizére, * úgy sóvárog utánad a lelkem, Istenem.
E: Küldd el világosságodat és hűségedet, * hogy azok vezessenek szent hegyedre és a te hajlékodba.
Odalépek Isten oltárához, + örömöm Istenéhez, * citeraszóval magasztallak téged, én Uram, Istenem.
H: Mint szarvasgím a források vizére, * úgy sóvárog utánad a lelkem, Istenem.
Vagy, ha keresztelnek: Iz 12, 2-3. 4bcd. 5-6
(Lásd az 5. Olvasmány után)
Vagy kereszteléshez még:
VÁLASZOS ZSOLTÁR 50, 12-13. 14-15. 18-19 1 D2 tónus.
Válasz: Istenem, kérlek téged, * teremts bennem tiszta szívet. Vö. 12a. vers.
Előénekes: Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, * az erős lelket éleszd fel újra bennem.
Ne taszíts el színed elől, * és szent lelkedet ne vond meg tőlem.
Hívek: Istenem, kérlek téged, * teremts bennem tiszta szívet.
E: Üdvösséged örömét add meg újra, * a készséges lelkületet erősítsd meg bennem.
Megtanítom utaidat a vétkeseknek, * és a bűnösök hozzád térnek.
H: Istenem, kérlek téged, * teremts bennem tiszta szívet.
E: Te a véres áldozatot nem kedveled, s ha égőáldozatot hoznék, nem vennéd szívesen.
Isten előtt kedves áldozat a megtört lélek, * Istenem, nem veted meg az alázatos és töredelmes szívet.
H: Istenem, kérlek téged, * teremts bennem tiszta szívet.
SZENTLECKE Róm 6, 3-11
Krisztus meghalt bűneinkért és végbevitte a megváltást. Mi a keresztségben öltjük magunkra halálának és feltámadásának misztériumát. Az ősegyházban Húsvét éjszakája a keresztség kiszolgáltatásának ünnepi alkalma volt. A feltámadt Krisztustól kapott új életnek abban kell megnyilvánulnia, hogy a hitből kiindulva tetteinkkel is őt követjük.
SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből
Krisztus feltámadt a halálból,
és többé nem hal meg.
Testvéreim! Mi, akik Krisztus Jézusra megkeresztelkedtünk, az ő halálára keresztelkedtünk meg. A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsőségére feltámadt a halálból, úgy mi is új életre keljünk. Mert ha halálának hasonlóságában egybenőttünk vele, akkor feltámadásában is egy leszünk vele.
Hiszen tudjuk, hogy a régi embert bennünk azért feszítették vele együtt keresztre, hogy a bűnös test elpusztuljon, és ne szolgáljunk többé a bűnnek. Aki így meghalt, megszabadult a bűntől.
Ha Krisztussal meghaltunk, hisszük, hogy vele együtt élünk is. Tudjuk ugyanis, hogy Krisztus feltámadt a halálból, és többé nem hal meg: a halál nem uralkodik többé rajta. Halálával egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek, de életével Istennek él.
Úgy tekintsétek tehát magatokat, mint akik meghaltatok a bűnnek, és most az Istennek éltek, a mi Urunk Jézus Krisztusban.
Ez az Isten igéje.
VÁLASZOS ZSOLTÁR 117, 1-2. 16ab-17. 22-23 6. tónus.
Válasz: Alleluja, alleluja, alleluja. Vö. 6. szám.
Előénekes: Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, * mivel irgalma örökké megmarad?
Mondja Izrael háza, hogy jó az Isten, * mivel irgalma örökké megmarad.
Hívek: Alleluja, alleluja, alleluja.
E: Az Úr jobb keze erősnek bizonyult: * az Úrnak jobbja fölemelt engem.
Nem halok meg, hanem élek, * és hirdetem az Úr nagy tetteit.
H: Alleluja, alleluja, alleluja.
E: A kő, amelyet az építők félredobtak, * íme, az vált szegletkővé.
Mindezt az Úr vitte végbe, * csodálatra méltó a mi szemünkben.
H: Alleluja, alleluja, alleluja.
EVANGÉLIUM Lk 24, 1-12
Lukács a húsvéti események elmondásánál ismételten visszatér az ószövetségi jövendölésekhez. Nála a sírnál megjelenő angyalok is erre hivatkoznak az asszonyok előtt. A Messiásnak szenvednie kellett és harmadnapra feltámadnia. A megváltás menetében tehát Isten tervét kell meglátni. Az asszonyok feladata az, menjenek az apostolokhoz: az Egyház hite akkor lesz teljes, ha az apostolok és a hívek is meggyőződtek a feltámadásról.
+ EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből
Miért keresitek az élőt a halottak között?
A hét első napján kora hajnalban az asszonyok kimentek Jézus sírjához, s magukkal vitték az előkészített illatszereket is. A kő el volt hengerítve a sírtól. Bementek, de az Úrjézus testét nem találták.
Még fel sem ocsúdtak meglepetésükből, amikor két férfi jelent meg mellettük, ragyogó ruhában. Ijedtükben a földre szegezték tekintetüket. De azok így szóltak hozzájuk: ,,Miért keresitek az élőt a halottak között? Nincs itt, feltámadt. Emlékezzetek vissza, mit mondott nektek, amikor még Galileában járt: Az Emberfiának a bűnösök kezébe kell kerülnie, fölfeszítik, de harmadnapra feltámad.'' Erre eszükbe jutottak ezek a szavak.
A sírtól visszatérve mindezt hírül adták a tizenegynek és a többieknek. Mária Magdolna, Johanna és Jakab anyja, Mária s néhány más, velük lévő asszony hozta a hírt az apostoloknak, de azok üres fecsegésnek tartották, és nem hittek nekik.
Péter azonban menten a sírhoz futott. Benézett a sírba, de csak a lepleket látta ott. Igen elcsodálkozott a történteken, és hazament.
Ezek az evangélium igéi.
HÚSVÉTVASÁRNAP
OLVASMÁNY ApCsel 10, 34a. 37-43
Péter a megtért pogányok előtt tanúskodik Jézus feltámadásáról. Az apostolokat az ószövetségi jövendöléseken és az üres síron kívül a megjelenések győzték meg a természetfölötti eseményről. Jézus élő valóságában mutatkozott meg előttük (vele együtt ettek!), de azt is igazolta, hogy már megdicsőült, az Atyánál van és hatalommal rendelkezik. Őt mint embert az Atya ereje támasztotta fel, s hatalmat adott neki, hogy ő legyen majd az élők és holtak bírája.
OLVASMÁNY az Apostolok Cselekedeteiből
Mi ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból.
Abban az időben Péter szólásra nyitotta ajkát, és ezeket mondta: ,,Ti tudjátok, hogy mi minden történt Galileától egészen Júdeáig attól kezdve, hogy János hirdette a keresztséget: Hogyan kente fel az Isten a názáreti Jézust Szentlélekkel és hatalommal. Ő pedig, ahol csak járt, jótetteket vitt végbe, és meggyógyított minden ördögtől megszállottat, mert vele volt az Isten. Mi tanúi vagyunk mindannak, amit Júdea egész területén és Jeruzsálemben tett. Keresztre feszítették, de harmadnap feltámasztotta Isten, és látható alakban megmutatta őt, ha nem is az egész népnek, de az Isten által előre kijelölt tanúknak, vagyis nekünk. Mi ettünk és ittunk vele, miután feltámadt a halálból.
És ő megparancsolta nekünk, hogy hirdessük a népnek és tanúsítsuk, hogy ő az, akit Isten az élők és holtak bírájául rendelt. Minden próféta tanúságot tesz arról, hogy aki hisz benne, elnyeri bűnei bocsánatát.''
Ez az Isten igéje.
VÁLASZOS ZSOLTÁR 117, 1-2. 16ab-17. 22-23 6. tónus.
Válasz: Ezt a napot az Úristen adta: * örvendjünk és vigadjunk rajta. Vö. 24. vers.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja. 6. szám.
Előénekes: Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, * mivel irgalma örökké megmarad.
Mondja Izrael háza, hogy jó az Isten, * mivel irgalma örökké megmarad.
Hívek: Ezt a napot az Úristen adta: * örvendjünk és vigadjunk rajta.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
E: Az Úr jobb keze erősnek bizonyult: * az Úrnak jobbja fölemelt engem.
Nem halok meg, hanem élek, * és hirdetem az Úr nagy tetteit.
H: Ezt a napot az Úristen adta: * örvendjünk és vigadjunk rajta.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
E: A kő, amelyet az építők félredobtak, * íme, az vált szegletkővé.
Mindezt az Úr vitte végbe, * csodálatra méltó a mi szemünkben.
H: Ezt a napot az Úristen adta: * örvendjünk és vigadjunk rajta.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
SZENTLECKE Kol 3, 1-4
Krisztus feltámadása a mi feltámadásunknak is a forrása. A hívő ember a keresztség által öltözik be az ő halálába és feltámadásába. Ezért mondja az apostol, hogy ,,Isten vele együtt minket is feltámasztott''. A vele való új közösség arra ösztönöz, hogy életünket az égi értékek felé irányítsuk, mert csak így lehetünk azok örökösei.
SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt leveléből
Azt keressétek, ami odafönt van,
ahol Krisztus ül az Isten jobbján.
Testvéreim! Krisztussal együtt ti is feltámadtatok. Keressétek tehát azt, ami odafönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Az égiekre irányuljon figyelmetek, ne a földiekre. Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal az Istenben van elrejtve.
Amikor azonban Krisztus, a mi életünk, újra megjelenik, vele együtt ti is megjelentek a dicsőségben.
Ez az Isten igéje.
Vagy tetszés szerint:
SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből 5, 6b-8
El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek!
Testvéreim! Nem tudjátok, hogy egy kevés kovász az egész tésztát megkeleszti? El a régi kovásszal, hogy új tésztává legyetek, aminthogy kovásztalanok is vagytok? Hiszen húsvéti bárányunkat, Krisztust feláldozták!
Ünnepeljünk tehát, de ne a régi kovásszal, sem a romlottság és gonoszság kovászával, hanem a tisztaság és az igazság kovásztalan kenyerével!
Ez az Isten igéje.
SZEKVENCIA
Húsvét tiszta áldozatát a hívek áldva áldják.
Bárány megváltja nyáját,
és az ártatlan Krisztus már kiengeszteli értünk Atyját.
Élet itt a halállal megvítt csodacsatával, a holt Életvezér ma Úr és él!
Mária, szentasszony, mondd, mit láttál utadon?
,,Az élő Krisztusnak sírját, s a Fölkeltnek láttam glóriáját.
Angyali tanúkat, szemfedőt és gyolcsokat.
Feltámadt reményem, Krisztus, Galileába elétek indult.''
Tudjuk, Krisztus feltámadott és diadalmas.
Ó győztes Királyunk, légy irgalmas! (Éneklő Egyház, 547.)
ALLELUJA
Alleluja. 2. szám.
Krisztus, a mi húsvéti Bárányunk már feláldozta magát. * Üljük meg tehát az Úrral a húsvéti lakomát. 1 Kor 5, 7b-8a – 2. tónus.
Alleluja.
EVANGÉLIUM Jn 20, 1-9
Az apostolok hite meggyőző jeleken nyugodott A megjelenésekben meggyőződtek arról, hogy ugyanaz a személy áll előttük, mint akit halála előtt ismertek, ugyanazzal a szeretettel és a megváltás művének a befejezésével. Itt minden szent és meggyőző. Az üres sír felébresztette az apostolok csodálkozását, de a hitet a megjelenés adta. Ennek tartalma az, hogy Jézus a valóságos halálon át ment át a valóságos örök életbe, s ezzel megmutatta, hogy mi a földi élet egyetlen célja.
+ EVANGÉLIUM Szent János könyvéből
Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Odaérve látta, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit Jézus szeretett, és hírül adta nekik: ,,Elvitték az Urat a sírból, és nem tudom, hova tették!''
Péter és a másik tanítvány elindult, és a sírhoz sietett. Futottak mind a ketten, de a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, és látta az otthagyott gyolcsleplet, de nem ment be. Közben odaért Simon Péter is. Ő is látta az otthagyott lepleket és a kendőt, amely Jézus fejét takarta. Ez nem volt együtt a leplekkel, hanem külön feküdt összehajtva egy helyen.
Akkor bement a másik tanítvány is, aki először ért a sírhoz. Látta mindezt és hitt. Addig ugyanis még nem értették meg, hogy Jézusnak fel kellett támadnia a halálból.
Ezek az evangélium igéi.