A budapest-felsővízivárosi Szent Anna plébániatemplom kapuja és padjai, a templommal együtt, a 18. században készültek, különleges, egyedi darabok, az egységes barokk templomkép nélkülözhetetlen részét képezik. Mivel szerencsére azóta is eredeti funkciójukban használják őket, kopásuk, elhasználódásuk elkerülhetetlen volt. Hogy továbbra is eredeti formájukban tudják szolgálni a közösséget, és annak további generációit, 2021/2022-ben Bölöni Melinda fa-, bútor-restaurátor valamint a BF Restaurátor Művész Kft. restaurálta őket, Magyarország Kormányának pályázati támogatásával. A munkát előzetes kutatások, feltárások, és az örökségvédelmi engedély megkérése előzte meg. Ebben Jánosa Domokos plébános és Burits Oktávián építész mellett részt vettek az Örökségvédelmi Hivatal szakemberei is.
A kapu nem tartozik a Szent Anna templom eredeti, barokk berendezései közé, mivel elődje a második világháborúban, 1944/1945-ben belövés következtében a kőkerettel együtt elpusztult, és azt követően a régi maradványok és fényképek alapján kellett újjáépíteni. Felújítására most azért került sor, mert az elmúlt évtizedekben az időjárás és a mindennapi használat erősen megviselte, valamint mozgatásával is voltak problémák. Összességében célszerűnek látszott mielőbb megelőzni a későbbi állagromlást.
Restaurálása két fázisban, helyben történt. Az első fázis a külső oldal lepergő lazúrrétegének eltávolítását és a felület ideiglenes levédését jelentette, majd a második fázisban megvalósult a teljes tisztítás és viaszolajos felületvédelem. Erre csak melegebb időben, tehát 2022 tavaszán került sor. A munka során a repedéseket tölgyfa hézagolólécekkel pótolták, PVAc alapú kültéri faipari ragasztóval. A tisztítással és csiszolással egységesített felület a korábbihoz hasonló lazúros felületkezelést kapott, de kicsit világosabb színben, amely a tölgy jellegét inkább kiemeli. A felületkezeléshez Biopin Hartwachsöl kikeményedő viaszolajat használtak, egyedileg kevert színezéssel.
A kapu korábbi nyitásának és csukásának korábbi nehézségét részben az alsó sarokpersely ólombetétes rögzítésének kopása okozta, részben pedig az, hogy alulról kiestek egyes rögzítőcsavarai, amelyek mintegy reteszként akadályozták mozgatását. Emiatt új acélpersely készült hozzá, a kiesett csavarok helyére pedig újakat rögzítettek.
