Hírolvasó
Balaton menti ifjúsági kerékpáros zarándoklattal emlékeztek Bódi Mária Magdolna születésnapjára
Sathmarland, du meine Heimat – Jubileumi tudományos konferencia a szatmári sváb örökségről
Egyensúlyt keresünk, mégis a végletek között ingadozunk – véleménycikk Hodász András írása nyomán
Biztos sokan olvastátok már Hodász András egykori katolikus pap farizeusi lelkületről szóló írását. Az erre adott kommenteket is érdemes böngészni, sok izgalmas téma felmerül az Isten igazságossága és irgalma között húzódó feszültség mentén. Engem nem hagy nyugodni, hogy a végletek közötti útról eddig kevés szó esett. Mi van, ha sem ítélkező farizeusok, sem mindent megengedő keresztények nem szeretnénk lenni? Hogy lehet rátalálni a helyes útra? „Amikor az ember gyermeke ott fekszik a bazilika padlóján, és hallgatja a felszentelési imádságot, tele van reménnyel, tervekkel és illúziókkal. Ahogy az ifjú pár sem gondol a válásra, amikor kimondja a boldogító igent” – így keződik Hodász András „Észre sem vettem, hogy farizeus voltam” című írása, amely a Szemléleken jelent meg néhány hete. A cikkel több ponton teljesen egyetértettem – például azzal, hogy a keményszívűség az egyik legfőbb probléma a keresztény körökben –, másokban pedig nem, vagy inkább hiányérzetem volt. András azt írja: „Keresztényként az egyik megkerülhetetlen belső konfliktusunk, hogy nem tudunk megfelelni annak az erkölcsi eszménynek, amit a Biblia elénk tár. Tíz év gyóntatási tapasztalattal mondom: senki nem tud maximálisan megfelelni neki. Ez pedig komoly belső feszültséget okoz.” Ez így még helytálló is lehet, de nem ír a lényegről, az evangélium felszabadító valóságáról, hogy […]
The post Egyensúlyt keresünk, mégis a végletek között ingadozunk – véleménycikk Hodász András írása nyomán appeared first on 777.
