Hírolvasó
Rajzfakultációs piarista diákok térkompozíciói a Váci Egyházmegyei Gyűjteményben
Nagyanyám utolsó útjának csendes tanítása
Az emberi szenvedés körülvesz minket, akár tudomást veszünk róla, akár nem. Akarom-e észrevenni, és az irgalmasság cselekedeteit gyakorolva akarok-e tenni valamit? Egyébként miért érdekeljen engem más ember szenvedése? Mit mondott erről Jézus? És hogyan válhatok irgalmas szamaritánussá felebarátom javára? Az ember életében előfordulnak szenvedéssel teli időszakok, mindannyian más és más kereszteket hordozunk. Nem szeretjük, de ha elkövetkezik, valahogy el kell viselni, valahogy túl kell élni. Az elmúlt hetekben szeretett nagyanyám súlyos állapotba került. Hamar kiderült: az egyetlen dolog, amit még tehettünk érte: elkísérni őt, imádkozni, hogy lehetőleg könnyű legyen az útja, és hogy – amikor eljön az ideje – Jézus és a Szűzanya tárt karokkal fogadja őt. Nagyanyámra ma reggel már az örök fényesség ragyogott. Elkísértük, és bízunk benne, hogy a szent útravaló és imáink által segíthettük őt az Úr boldog színelátására jutni. Különös volt a kísérésével eltelt néhány hét. Egyszerre volt fájdalmas és gyönyörű. Egyszerre éltem a jelen időben és egy kicsit az időn kívül, megérezhettem valamit az örökkévalóságból, ahova ő tartott. Nemcsak életével, hanem halálával is tanított. Természetesen számomra is szenvedéssel járt ez az időszak, látva őt, ahogy napról napra távozik az életből. Minden szenvedés közepette viszont olyan kegyelmi teret éreztem, amit – azt hiszem – csak ez az élethelyzet […]
The post Nagyanyám utolsó útjának csendes tanítása appeared first on 777.
