Az emberi szenvedés körülvesz minket, akár tudomást veszünk róla, akár nem. Akarom-e észrevenni, és az irgalmasság cselekedeteit gyakorolva akarok-e tenni valamit? Egyébként miért érdekeljen engem más ember szenvedése? Mit mondott erről Jézus? És hogyan válhatok irgalmas szamaritánussá felebarátom javára? Az ember életében előfordulnak szenvedéssel teli időszakok, mindannyian más és más kereszteket hordozunk. Nem szeretjük, de ha elkövetkezik, valahogy el kell viselni, valahogy túl kell élni. Az elmúlt hetekben szeretett nagyanyám súlyos állapotba került. Hamar kiderült: az egyetlen dolog, amit még tehettünk érte: elkísérni őt, imádkozni, hogy lehetőleg könnyű legyen az útja, és hogy – amikor eljön az ideje – Jézus és a Szűzanya tárt karokkal fogadja őt. Nagyanyámra ma reggel már az örök fényesség ragyogott. Elkísértük, és bízunk benne, hogy a szent útravaló és imáink által segíthettük őt az Úr boldog színelátására jutni. Különös volt a kísérésével eltelt néhány hét. Egyszerre volt fájdalmas és gyönyörű. Egyszerre éltem a jelen időben és egy kicsit az időn kívül, megérezhettem valamit az örökkévalóságból, ahova ő tartott. Nemcsak életével, hanem halálával is tanított. Természetesen számomra is szenvedéssel járt ez az időszak, látva őt, ahogy napról napra távozik az életből. Minden szenvedés közepette viszont olyan kegyelmi teret éreztem, amit – azt hiszem – csak ez az élethelyzet […]

The post Nagyanyám utolsó útjának csendes tanítása appeared first on 777.

Február 27-én emlékezik az Egyház Nareki (más forrásokban Naregi, Náreki) Szent Gergely örmény szerzetesre, apátra, költőre, akit Ferenc pápa 2015-ben avatott egyháztanítóvá.

Napról napra közreadjuk a napi olvasmányokhoz, illetve az adott nap szentjéhez kapcsolódó gondolatokat az Adoremus liturgikus kiadványból. Februárban Kovács Zoltán, a budapesti Szent István-bazilika helyettes plébánosa ad útravalót.

Hogy örömhírrel induljon minden nap... – Mt 5,20–26

Az önvád és az isteni irgalom feszültségéről ír őszinte hangú személyes vallomásában Pálinkás Regina egyetemista, aki arról mesél, miként tapasztalta meg a megbocsátás felszabadító erejét a rendszeres gyónások során. Írásában – a Teremtés könyve és a Lukács evangéliuma soraira utalva – arra emlékeztet: bár hajlamosak vagyunk hibáink miatt elrejtőzni Isten elől, a visszatérés bátorsága mindig új esélyt ad a kegyelem megtapasztalására. Hajlamosak vagyunk a bűneinkre, a hiányosságainkra fókuszálni és szigorúan megítélni önmagunkat. A pillanat, amikor realizáljuk, hogy ugyanabba a hibába estünk, – annak ellenére, hogy megtapasztaltuk az Úristen közelségét – fájdalmas és elszomorító tud lenni. A csalódottság és a frusztráció könnyen úrrá lesz rajtunk és rányomja bélyegét az istenkapcsolatunkra. „Azután meghallották az Úristen lépteit, aki a nappali szellőben a kertben járkált. Az ember és az asszony elrejtőztek az Úristen elől a kert fái között” – olvashatjuk a Teremtés könyve harmadik fejezetének nyolcadik versében. Az első emberpár önerőből próbált meg megküzdeni a gonosszal. Ahelyett, hogy párbeszédbe lépett volna a jó Istennel ők elfordultak Tőle és nem hagytak teret az Úrnak a megbocsátásra. Talán már te is érezted úgy, hogy nem vagy rá méltó. Hogy nem akarsz vele szembe nézni helyette folytatod a mindennapokat megpróbálva elfelejteni és nem a Mindenható elé vinni. […]

The post A gyónás, ami teljesen megváltoztatott – egy egyetemista lány tanúságtétele appeared first on 777.