Krisztinavárosi Havas Boldogasszony Plébánia

Megjelent plébániánk negyedévente megjelenő lapjának Húsvéti száma, a templom mellett itt is elérhető a Híreink/Krisztinaváros Hírek menüpont alatt.

Testvérem! A választott nép liturgiájában nagy ünnepeken igen gyakran az ún. «Hallel zsoltárokat» (112-117) énekelték. (Ezt tették a húsvéti Bárány-lakomán is.) E zsoltárok fő gondolata az Isten-dicsőítés és a hálaadás. Egyházunk – tanulva az ószövetségi választott néptől – legnagyobb ünnepünkkor, Húsvét ünnepén, az utolsó «Hallel zsoltárt» énekli válaszos zsoltárként.
„Az Úr jobb keze erősnek bizonyult: az Úrnak jobbja fölemelt engem.” A fölemelés, a feltámadás Isten műve. Az Úr a bűn méregfogát, a halált is legyőzte; visszahívta Jézust a halálból. Ez ránk, Krisztusban hívőkre is igaz. (Vö.: Jn 11,25) Ha Krisztust követjük, mi is hirdetjük a feltámadást, az örök életet. „Nem halok meg, hanem élek, és hirdetem az Úr nagy tetteit.” A következő verset többször is idézi az Újszövetség: „A kő, amelyet az építők félredobtak, íme, az vált szegletkővé.” Az építők itt a választott nép elöljáróit jelentik. Ők alkalmatlannak tartották, mégis Jézus fontossá, szegletkővé vált Isten országában. (Vö.: Ef 2,20)
Testvérem! Az utolsó «Hallel zsoltár» következő verse így hangzik: „Mindezt az Úr vitte végbe, csodálatra méltó a mi szemünkben.” Az Atya tette ezeket, valóban van miért hálát adnunk. Az Úr cselekedete igazán csodálatra méltó, tehát dicsőítenünk kell Őt. HÚSVÉT ÜNNEPÉN NE CSAK IDÉZZÜK A «HALLEL ZSOLTÁRT», HANEM ALAPGONDOLATA SZERINT DICSŐÍTSÜK ISTENT ÉS ADJUNK IS HÁLÁT NEKI!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! A mai szentmise olvasmányában Izaiás próféta
jövendölését olvassuk a Megváltó szenvedéséről. A Passió pedig a
beteljesedésről szól. Maga Jézus mondja (Vö.: Lk 24,44), hogy be
kellett teljesedni mindannak, amit róla a prófétáknál és a Zsoltárokban
jövendöltek. Mai válaszos zsoltárunk is (21.) tartalmaz messiási
jövendöléseket. Erősítse meg hitünket annak ténye, hogy amit a
Megváltóról jövendöltek, az Krisztusban valóban beteljesedett.
„Aki csak rám néz, mind kinevet, elhúzza száját, fejét csóválja.” A
beteljesedést Máté evangéliumában így olvassuk: „Akik arra jártak,
káromolták őt, bólogattak a fejükkel” (27,39). „Az Úrban remélt, hát
mentse meg, ha szereti őt, szabadítsa meg.” Kicsit később, ugyancsak
Máténál találjuk: „Bízott az Istenben? Mentse meg őt most, ha akarja”
(27,43)! „Átlyuggatták kezemet és lábamat, megszámlálhatom minden
csontomat.” A hitetlen Tamás Húsvét vasárnap ezt mondja: „Hacsak
nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem érintem ujjaimat a szegek
helyéhez, és nem tapintom meg kezemmel oldalát, én nem hiszem” (Jn
20,25)! „Elosztják maguk közt ruhámat, és köntösömre sorsot vetnek.”
Ez is megtörtént (Vö.: Jn 19,23k). „Vessünk rá sorsot, kié legyen” (24)!
Ezek a sorok magukért beszélnek, megalapozzák hitünket.
Testvérem! Válaszos zsoltárunk válasza is ennek a zsoltárnak az eleje:
„Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” Mesterünk kiáltott fel így a
kereszten. (Vö.: Mt 27,46) A nehézségekben, a bajokban tehát nekünk
is szabad kiáltanunk. DE SOHASE FELEJTSÜK EL, ISTEN ÜZENETE MINDIG
BETELJESEDIK (Vö.: Zsolt 15,10), AZ UTOLSÓ SZÓ A FELTÁMADÁSÉ!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! A mai szentmise olvasmányában Jeremiás próféta új
szövetségről beszél. Ennek egyik jellemzője: «megbocsátom
gonoszságaikat.» A mai válaszos zsoltárnak is a bűnbánat, a megbocsátás
az alapgondolata. Az 50. zsoltár – a Szentírás magyarázói szerint – «egyike a
Zsoltárok könyve legszebb költeményeinek, és örök időkre mintaképe minden
bűnbánó imádságnak».
A válasznak kiemelt vers – „Istenem, kérlek téged, teremts bennem
tiszta szívet” – arra tanít minket, hogy a bűnbánat nemcsak a
gondolkodásmód megváltoztatása, hanem az egész személy (központ = szív)
megváltozása is. „Könyörülj rajtam, Istenem, mivel irgalmas és jóságos
vagy, töröld el gonoszságomat mérhetetlen irgalmaddal.” Szent Ágoston
ehhez a vershez fűzött magyarázata bizalmat ad: «Súlyos a bajom…
Kétségbe esnék halálos sebem miatt, ha nem volna ilyen nagy orvosom.»
„Mosd le bűnömet teljesen, és vétkemtől tisztíts meg engem.” Magam
erejéből szabadulni nem tudok. Az eredeti állapot visszaállítására csak
Isten képes. „Üdvösséged örömét add meg újra, a készséges lelkületet
erősítsd meg bennem.” A bűnbocsánat nemcsak a bűn eltörlése, hanem
elindít a jó úton. „Megtanítom utaidat a vétkeseknek, és a bűnösök hozzád
térnek.” A bűnbánó érzi, hogy a szabadulásért hálával tartozik. Ezért
másokat is segíteni akar ezen az úton.
Testvérem! Szent Ágoston az 50. zsoltárról elmélkedve ezt írja:
«Ügyelsz a törvényszegőkre, hogy jobbítsd őket; ügyelsz a tudatlanokra, hogy
oktasd őket; ügyelsz a bűneiket megvallókra, hogy megbocsáss nekik.»
KÖSZÖNJÜK, HOGY RÁNK IS ÜGYELSZ ATYÁNK!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! Nagyböjt negyedik, öröm vasárnapján, talán meglepő, hogy sírásról hallunk a válaszos zsoltárban: „Babilon folyói mellett ültünk és sírtunk, Sion városára emlékeztünk.” Jézus is, aki valóban evangéliumot (örömhírt) hozott, sírt. «Földi életében hangosan kiáltozva, könnyek között imádkozott» (Zsid 5,7). A sírás ugyanis nemcsak a kétségbe esésnek, hanem az üdvösségre törekvésnek is jele lehet. Erre gondolva igyekezzünk most megérteni a 136. zsoltárból idézett válaszos éneket.
A zsoltáros így folytatja imáját: „Hárfáinkat fűzfákra függesztettük, azon a földön.” A fogság, a fájdalom földjén nehéz örvendező éneket énekelni. A szeretett városra gondolás könnyekre fakaszthat. „Mert akik elhurcoltak minket, dalt akartak hallani tőlünk.” A történészek szerint héber dalosok gyakran előfordultak a keleti, fejedelmi udvarokban. De a romokban álló szent városról dicsőítő dalt kérni, valójában gúnyolódás. „Hogyan dalolhatnánk az Úr énekét az idegen földön?” A fogság a bűnök következménye. Az Úr szent énekeit a bűnös földön ők nem akarták énekelni. „Ragadjon ínyemhez a nyelvem, ha nem emlékezem meg rólad.” Az imádkozó komolyan veszi elhatározását. Ezt a kijelentést igazából fogadalomnak tekinthetjük.
Testvérem! R. Guardini (pap +1968) erről a zsoltárról elmélkedve ezt írja: «Bárcsak tizedrésznyire volna ilyen fontos számunkra Isten és az Ő országa, mint ezeknek az embereknek Jeruzsálem, a szent város!» Mi segít minket abban, hogy számunkra mindez fontos legyen? HA MEGSIRATJUK BŰNEINKET. HA ÖRÖM TÖLTI EL SZÍVÜNKET, AMIKOR MEGEMLÉKEZÜNK ATYÁNKRÓL!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! A mai olvasmányban Isten ajándékáról, a tíz-parancsról
hallunk. Szent Iréneusz (+203) Az eretnekség ellen c. írásában írja: «Az Ige
irigység nélkül adja azt, ami hasznos, a neki alávetetteknek, minden állapotnak
a megfelelő és alkalmas törvényt írva elő.» A 18. zsoltár egy részét «Tóra
himnusz»-nak szokták nevezni. A válaszos zsoltár ma ezt idézi. Segítsenek
ezek a versek ma bennünket Isten törvényének jobb megértésében.
„Tökéletes az Úr törvénye, megújítja a lelket.” Az ószövetségi törvény
olyan tökéletes, hogy csak az Istenember tud rajta javítani: «Nem
megszüntetni jöttem, hanem tökéletessé tenni» (Mt 5,17). „Az Úr tanúságában
bízhatunk, bölcsességet ad a kicsinyeknek.” Jézus szerint is a mennyei Atya a
kicsinyeket előnyben részesíti akaratának felfedésében. (Vö.: Mt 11,25) Ha a
kicsik igen, akkor mindannyian képesek vagyunk Isten akaratához igazodni.
„Értékesebb az aranynál, és a legdrágább drágakőnél.” A legnagyobb értékű
dolgokhoz hasonlítja a zsoltáros a törvényt. Az Úr ilyen ajándékot adott
nekünk. „Édesebb a méznél, a csorduló lépesméznél.” Az édeset szinte
mindenki szereti. Az Ószövetségben a „tejjel-mézzel folyó” a
nagyszerűségnek a szinonimája. Ilyen tehát Isten törvénye.
Testvérem! Szent Pál azt írja, hogy a törvény Krisztushoz vezette a
választott népet. (Vö.: Gal 3,24) Ha már az ószövetségi törvény is ilyen
értékes volt, mennyivel inkább meg kell becsülnünk a Mesterünktől
kapottat. KÖSZÖNJÜK URUNK, HOGY ÖRÖK ÉLETET ADÓ IGÉID VANNAK. (Vö.: zsoltár
válasz.)

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! Isten hűségében bízni, sokszor igen nehéz. A mai olvasmányban Ábrahám próbatételéről hallunk. Ő ekkor egyértelműen kimutatta bizalmát. A mai válaszos zsoltár a 115. zsoltár részlete. Ez az imádság minket is az Istenbe vetett bizalomra akar vezetni.

A zsoltáros hasonlatát a rabszolganő gyermekének helyzetéből veszi, aki automatikusan a gazdáé volt. „Ó, Uram, én a te szolgád vagyok, szolgád vagyok és szolgálód gyermeke.” Fogadjuk el, hogy Istentől függünk, az övéi vagyunk. „Bilincseimet széjjeltörted, bemutatom néked a dicséret áldozatát, és az Úr nevét hívom segítségül.” Szabadságunkat és minden jót Atyánktól kapunk. Ezért legyen természetes számunkra, hogy előtte borulunk le és hozzá imádkozunk. „Megadom az Úrnak, amit fogadtam, egész népének színe előtt.” A fogadalom teljesítésének kettős jelentősége van: egyrészt megismerve Isten hűségét én is hűséges szeretnék lenni. Másrészt testvéreim előtt is bizonyítom Isten hűségét. „Az Úr házának udvarán, a te falaid között, Jeruzsálem.” Az Úr hűségének bizonysága az is, hogy választottait hazavezette. Népe is hűséges akar lenni Jahve templomához.

Testvérem! Igyekezetünk ellenére igen gyakran hűtlenek vagyunk (=bűn). Mesterünkről viszont ezt írja a Biblia: «a hűséges és igaz tanú» (Jel 3,14). Nőjünk egybe Jézussal, hogy a bizalomból fakadó hűség egyre inkább megvalósuljon bennünk!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! Nagyböjt elején Anyaszentegyházunk bűnbánatra is szólít. Ennek egyik szép megfogalmazása, hogy járjunk a helyes úton. (Az evangéliumban Jézus ellen áll a kísértésnek, az olvasmányban Isten szövetséget köt Noéval.) A mai válaszos zsoltár, mely a 24. zsoltár részlete, háromszor is említi az «utat». Szent Ágoston zsoltár-magyarázata szerint nekünk Jézus útján kell járnunk. Ő két úton érkezik hozzánk: az első a könyörület útja, a második az ítéleté.
Az első út a barátságosabb. „Uram, minden utad irgalom és hűség azoknak, kik szövetséged törvényét megtartják.” Igen, az Úr első érkezése ilyen volt. Mi is igyekezzünk az irgalom és a hűség útján menni. „Az Úr igazságos és jóságos, ezért a bűnösöknek is utat mutat.” A bűnös is számíthat segítségére. Nem vall szégyent, rátalál a jó útra. „Az alázatost a jóban vezérli, a szelídet útjára tanítja.” Szent Ágoston Isten útját az édes igához és könnyű teherhez hasonlítja (Vö.: Mt 11,29k), mert Jézus ezzel kapcsolatban mondja magát szelídnek és alázatos szívűnek. Aki szeret, az tudja ezt megérteni.
Testvérem! Most nagyböjtben igyekezzünk ezen, az első úton, az irgalom és könyörület útján előbbre jutni! Ha ez sikerül, akkor nem kell a másikra rálépnünk, nem kerülünk elítélésre. LEGYÜNK BÁTRAK, VEGYÜK MAGUNKRA JÉZUS IGÁJÁT ÉS TANULJUNK TŐLE!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! Az Ószövetségben a leprát nemcsak betegségnek, hanem a bűn jelének is tartották. A leprától és a bűntől való szabadulást összekapcsolták. Aki a leprától meg tud szabadítani – lásd a mai evangéliumban Jézust – az a bűnöket is megbocsáthatja. A mai válaszos zsoltár, a 31. is, a bűntől való szabadulás útját tárja elénk.
„Bűnömet eléd tártam, nem rejtettem el vétkemet előled.” A feltárás is megkönnyebbüléshez vezethet, mintha az erdőben egy gödörbe belekiabálnám bajomat. De ez kevés: „Így szóltam: Gonoszságomat megvallom, Uram, és te megbocsátottad vétkeimet.” Ha ez az elismerés, megvallás Isten előtt történik, akkor bűnbocsánathoz vezethet. A szabadulás ugyanis Isten ajándéka. Boldogok, akiknek az Úr megbocsátotta bűneit, akinek betakarta gonoszságát.” A lelkiismeret furdalással élő sohasem lehet boldog. A boldogsághoz csak Isten irgalma juttathat el. „Vigadjatok és ujjongjatok, igazak, az Úrban, és örvendezzen minden tiszta szívű.” A vidámság, a boldogság felé számunkra az első lépes a tiszta szív, amihez a bűnbánat vezet. Ehhez akkor jutunk el, ha bűnösnek valljuk magunkat.
Testvérem! Ma úgy látjuk, kevés a boldog ember. Ennek egyik oka – szerintem – hogy megfogyatkozott a megbocsátó Krisztusba vetett hit. Kevesen állnak sorba a gyóntatószék előtt. Pedig a mai zsoltár válaszban így imádkozunk: „Te vagy, Uram, menedékem, a szabadulás örömével veszel körül engem.” ÉLJÜNK TEHÁT JÉZUS AJÁNDÉKÁVAL, A BŰNBÁNAT SZENTSÉGÉVEL!
[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! A mai válaszos zsoltárt a 146.-ból idézzük. Ennek az
orációja így kezdődik: «Kötözd be, Isten, mindenható Atya, a te
népednek sebeit.» A ma olvasott evangéliumban Jézus segít a
szenvedőkön. Az olvasmányban pedig Jób panaszát halljuk. Ő lázad
nehéz helyzetében, de nem Isten ellen, hanem Isten előtt. A válaszos
zsoltár szerzője másféle utat ajánl nekünk bajaink elviselésére.
A 146. zsoltárt több magyarázó szerint Nehemiás idejében írták. A
babiloni fogságból hazaérkezők igyekeznek rendezni soraikat. (Vö.:
Neh 12,27kk) Rádöbbennek arra, hogy Isten segítette őket. Ezért a
válaszban ezt imádkozzuk: „Dicsérjétek az Urat, aki a megtört szívűeket
meggyógyítja.” Az Isten-dicséret, nekünk hívőknek, állandó feladatunk.
Csak akkor fogjuk teljesíteni, ha érzékenyek vagyunk, igyekszünk
észrevenni segítségét. „Jeruzsálemet az Úr újjáépíti, Izrael szétszórt
fiait egybegyűjti.” A választott nép már másodszor élheti meg a
szabadulást. Akiben ez tudatosul, az tudja, hogy van reménye, mindig
számíthat Isten segítségére.
Testvérem! Merjük a nehézségek ellenére mennyei Atyánkat
dicsőíteni. A zsoltáros így figyelmeztet: „Dicsérjétek az Urat, mert jó
dolog őt áldani, Istenünknek kedves a dicséret.” Szent Ágoston pedig
hozzá teszi: «Legyen összhang énekünk és mindennapi magatartásunk
között.» NE CSAK SZAVAINK, HANEM ÉLETÜNK IS BIZONYÍTSA, HOGY
NEHÉZSÉGEINK KÖZÖTT IS TUDJUK ATYÁNKAT DICSŐÍTENI!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! A mai olvasmány egyik fontos gondolata, hogy a választott nép hallgasson a próféták szavára. (19) Ezt a gondolatot mélyíti el a 94. zsoltár, melyből válaszos zsoltárunk idéz. A válasz így hangzik: „Bár hallgatnátok ma Isten szavára: Népem, ne légy kemény szívű.” A «ma», a most nagyon lényeges. Ne legyünk későn jött balga szüzek. (Vö.: Mt 25,1-13) Jézus se biztos, hogy visszatér, ha «ma» nem nyitunk neki ajtót. (Vö.: Jel 3,20) Komoly tehát a felelősségünk, hogy «ma» valósítsuk meg mindazt, amit az Úr vár tőlünk, amit ebben a zsoltárban üzen.
„Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, és ujjongjunk üdvünk sziklája előtt.” Örvendezni, ujjongani alapvetően csak együtt lehet. Az öröm igazából a közösség megnyilatkozása. „Jöjjetek, boruljunk le, hódoljunk előtte, hulljunk térdre Urunk, Alkotónk előtt.” A leborulás az egyetlen helyes magatartás Isten előtt. Legyünk bátrak ennek gyakorlásában. „Mert ő a mi Istenünk, mi pedig az ő népe, és kezére bízott nyáj vagyunk.” Aki az «övé» – hozzá tartozik – az engedelmeskedik neki. Mutassuk meg az engedelmességgel, hogy nyájához tartozunk.
Testvérem! A 94. zsoltár az Egyház hivatalos imájában, a zsolozsmában – több mint 1500 éve – mindennapi imádságunk. Ezzel kezdjük az Isten dicséretét. Megvalósítjuk azt, amit magában a zsoltárban olvasunk: „Dicsőítő énekkel lépjünk színe elé, magasztaljuk őt zsoltárt zengve.” Hallgassunk tehát a prófétákra! BIZONYÍTSUK EZZEL, HOGY ELFOGADJUK ŐKET, MINT AZ ÚR KÜLDÖTTEIT.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! A mai Igeliturgiában – az evangéliumban: „Térjetek meg” (15.) és
az olvasmányban: „letérnek gonosz útjukról” (10.) – a bűnbánat-tartás központi
szerepet kap. Az ebben való elmélyedésben segít minket a válaszos zsoltár is. A 24.
zsoltár úgynevezett «alfabetikus» zsoltár, melynek versei között ritkán találunk
összefüggést. Az egyik zsoltár-magyarázó szerint ez olyan mint a méhecske, mely
egymás után más-más virágra száll.
A zsoltáros szerint fontos, hogy „taníts és vezess igazságod szerint, mert te
vagy üdvözítő Istenem!” Isten igazsága a törvény, melyre ő tud megtanítani. Hiszen –
ahogyan szent Ágoston mondja: „magamtól nem tudok mást, csak hazugságot.” Az
üdvösségre, az igazságra pedig csak a mennyei Atya tud elvezetni.
„Irgalmasságodról emlékezzél meg, Uram, és könyörületességedről, mely öröktől való.”
Ugyan megérdemelnénk a büntetést, de bízunk abban, hogy Isten irgalmasságát nem
felejti el, hiszen ez az, ami igazán méltó hozzá. „Jóságodban, Uram, gondolj rám
irgalommal.” Isten irgalmának az alapja mindig a jósága. Bizonyosak lehetünk abban,
hogy sohasem csalatkozunk jóságában.
Testvérem! A 24. zsoltárban négyszer is szerepel az út szó, mely Isten
törvényeire utal. Ma ezt így halljuk: „Utaidat, Uram, mutasd meg nékem, ösvényeidre
taníts meg engem!”
Mi nem a pusztulás, hanem az élet irányába szeretnénk menni. Oda pedig –
Jézus tanítása szerint – a keskeny úton (Vö.: Mt 7,13), azaz ösvényen juthatunk
el. KÖSZÖNÖM URAM, HOGY MA IS ERRE AZ ÖSVÉNYRE VEZETSZ ENGEM.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! A mai olvasmány a gyermek Sámuel útját mutatja be,
hogyan jut el az Isten közeledésére adott helyes válaszadásra, az
«igen» kimondására. A válaszos zsoltár nekünk akar segíteni a
helyes válaszadásban. Jeremiás, amikor megtapasztalta az Úr
segítségét, közeledését, a 39. zsoltárban leírtak szerint reagál. (A zsidó
levél is idézi Jézusra alkalmazva: 10,5-7) Feladatunk, hogy tanuljunk a
prófétától!
Jeremiás ezt tapasztalta: „Ő lehajolt hozzám. Új éneket adott az
ajkamra, Istenünknek zengő éneket.” Ha Isten megsegítette, akkor már
nem a régi, kérő éneket, hanem az új, hálaadó éneket kell énekelnie.
A szóbeli hálaadás mellett más feladata is van: „Sem véres, sem
ételáldozat nem kellett neked. … Íme, eljövök, Uram, hogy teljesítsem
azt, amit kívánsz.” A találkozás után már kevés csak áldozatot
bemutatnia; (külső cselekedet) igazi áldozatot, az engedelmesség
áldozatát akarja felajánlani (a belső formálása).
Testvérem! Tanuljunk tehát Jeremiástól és a gyermek Sámueltől:
„Várva vártam az Urat.” A helyes magatartásra fel kell készülnünk,
gyakorolnunk kell azt. Utána, ha már készen állunk, – „fülemet
azonban megnyitottad” – akkor mi is így fogunk imádkozni: „Erre
vágyom, Istenem, törvényed szívemet örömmel tölti el.” AZ «IGEN»
MONDÁS ÁLDOZATA VALÓBAN MINDENKINEK NEHÉZ. DE A HELYES
MAGATARTÁS, A KRISZTUS-KÖVETÉS ÚTJA CSAK EZ LEHET.

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! A karácsonyi ünnepkört Jézus keresztségének az ünnepe zárja le. A karácsonyi ünnepek központi gondolata egy név: Emmánuel (velünk az Isten). Izaiás próféta könyvének 7-12. fejezetét szokták «Emmánuel könyv-nek» is nevezni. (Itt található ugyanis ez a jövendölés.) A 12. – befejező fejezet – zsoltár-szerű hálaadás: „Zengjetek dalt az Úrnak, mert csodás dolgokat művelt: tudja meg az egész világ!” Ritka, de ma a válaszos zsoltárt nem a zsoltárok könyvéből vesszük, hanem Izaiás könyvének ebből a fejezetéből.
A mai ünnep Jézus nyilvános fellépésének kezdete is. Az ünnep olvasmányában Izaiás a Messiás fellépéséről több mindent megjövendöl. Ragadjuk ki a bűnbánat-tartás gondolatát, hiszen János keresztsége a bűnbánat keresztsége volt. A válaszos zsoltárban így elmélkedünk: „Íme, Isten az én üdvösségem, … ő lett nékem szabadulásom.” Ebben a rövid fejezetben háromszor is elhangzik az «üdvösség» szó. A bűnt csak Isten bocsáthatja meg, hiszen az ő parancsát nem tartottuk meg. A bűn rabságából tehát ő tud megszabadítani. „Ujjongjatok és dicséretet mondjatok Sion lakói, mert nagy a ti körötökben Izrael szentje.” Isten minden-hatóságának legnagyobb tette, hogy megbocsát. Mennyire dicsőítjük őt ezért?
Testvérem! A karácsonyi ünnepeket lezárva két gondolat erősödik meg bennem: hála és bűnbánat. Köszönjük, hogy eljött közénk a Megváltó és azért is hálásak vagyunk, hogy megszabadítani jött. IGYEKEZZÜNK AZ ESTI LELKIISMERET-VIZSGÁLAT ALKALMÁBÓL NAPONTA MINDKETTŐT MEGTENNI: HÁLÁT ADNI ÉS BŰNBÁNATOT TARTANI. Karácsony ünnepének tanítása így maradhatna velünk egész évben.

[M.a.]‎

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.

Testvérem! Vízkereszt ünnepének Izaiás könyvéből vett
olvasmánya a Jeruzsálemben támadt fényről elmélkedik. Egyházunk
ezt az újszülött messiás-királyra értelmezi, akinek imádására
érkeztek a napkeleti bölcsek. A Messiás-királyról szól a 71. zsoltár
is, melyből mai válaszos zsoltárunk idéz. Egy protestáns
egzegézisben olvassuk erről a zsoltárról, hogy akár Izaiás próféta
könyvének részlete is lehetne: «Nyelve, tartalma, szerkezete szép
összhangjával egyik legértékesebb költői zsoltárunk.»
Mi jellemző erre a Messiás-királyra? „Igazságosan ítélkezzék
népeden, és méltányosan minden szegényen.” Krisztusban
megvalósult a Messiás-király. Még ellenfelei is elismerték róla, hogy
igazságosan ítél. (Vö.: Mk 12,14) Jézus példabeszédében a szegény
Lázár eljut Ábrahám kebelére. (Vö.: Lk 16,22) „Napjaiban… míg csak
a hold meg nem szűnik.” A Messiás-király uralma örök, hiszen a hold
is csak a világ végén szűnik meg. Urunk is minden nemzedék
királya lehet, aki elfogadja uralmát. „Uralkodik tengertől tengerig, a
Folyótól a földkerekség határáig.” Ez a kifejezés egyértelműen a Földkerekséget
jelenti. Földrajzi és politikai határok nem zárhatnak ki
senkit a Messiás országából.
Testvérem! A mai zsoltár-válasz is ebből a messiási zsoltárból
való: „Hódoljon előtted, Istenem, a föld minden nemzete!” (Vö.: 11) Az
igazi hódolat nem más, mint uralmának elfogadása, életünk hozzá
igazítása. HASONLÍTSUNK TEHÁT MESSIÁS-KIRÁLYUNKHOZ, ÉLETÜNK
MINDENNAPJAI LEGYENEK AZ AJÁNDÉKOK, AMIT NEKI ADUNK!

[M.a.]

A Havas Boldogasszony Hírlevél teljes száma itt érhető el.