A régi vízivárosi temetők

Buda város első temetője, amelynek területét a kamarai igazgatóság bocsátotta 1695-ben vagy talán még korábban a város rendelkezésére, a Szent János utca, a Három Kapás utca és városfal között, azaz a mai Szász Károly utca két oldalán feküdt. Kornfaill János budai polgár 1718-ben a temetőben fogadalomból kápolnát építtetett a Segítő Szűzanya (Mariahilf) tiszteletére. 1727-től a kápolna mellett egy ferences harmadrendi remete szolgált temetőőrként. Egy másik polgár, Hanns János halász egy szőlőt is ajándékozott a kápolnának, amely további kegyes adományokból 1761-re már 1732 forintos tőkével rendelkezett. Ekkor – az 1761. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv tanúsága szerint – a városi tanács megbízásából Huber György polgár kezelte a kápolna vagyonát és a szőlőt is. A pénz éves kamatából évente egy énekes gyászmisét tartottak az ott eltemetettekért. Az 1783. évi egyházlátogatási jegyzőkönyv szerint a temetőben állt fakereszt is, amelyet a város emeltetett.

 

pretelli_ignac_sirkove-k.jpg

Pretelli Ignác sírköve a Szent Anna templomban

Közben azonban az 1739/1740. évi pestisjárvány idején a temetőt bezárták, és ettől kezdve Pestistemetőnek nevezték. Helyette a Medve utcában, a későbbi elemi iskola helyén nyitottak egy kisebb temetőt. Ide temették például az 1740. szeptember 10-én elhunyt Pretelli Ignác vízivárosi jezsuita plébánost is. Amikor 1760 körül ez a temető megtelt, a Városmajor keleti sarkába kezdtek temetkezni, a mai Moszkva tér és Szilágyi Erzsébet fasor találkozásánál.

Eközben a vízivárosi polgárok, illetve plébánosok többször is kísérletet tettek a régi Pestistemető újbóli megnyitására, de a Helytartótanács közegészségügyi okokból ezt nem engedte. Végül 1785-ben a Hűvösvölgyi út és a Kútvölgyi út közötti hegyoldalban nyitották meg meg az új „vízivárosi” temetőt, amely egészen 1885-ig volt használatban.

A régi vízivárosi temetőket, a Pestistemetőt és a Medve utcai temetőt is a 19. század végén számolták föl, területüket beépítették. Utóbbi helyén épült föl például 1874-ben a Medve utcai elemi iskola. A régi temető egyetlen megmaradt emléke Pretelli Ignác sírkeresztje, amelyet akkor a Szent Anna templom kriptájában helyeztek el. A kripta fölszámolása után a síremlék a templom előcsarnokában állt, majd az előcsarnok 2012. évi fölújítása során a plébánia udvarára került.

Irodalom: Kovács Lajos, A budai pestistemető és kápolnája, in Historia 5(1932):1-4, Pestbudai Emléklapok (melléklet), 57-72. Bánrévy György, A budavizivárosi régi temető, in Historia 4(1931):3-4, Pestbudai Emléklapok (melléklet), 143-151. Fehér Jolán Antónia, Budapest székesfőváros temetőinek története, Bp., 1933. A Szent Anna templom és a budai Víziváros katolikus egyházai, szerk. Koltai András, Bp, 2005, 37, 40, 167.