A régi Szent János kórház kápolnája

szentjanos-korhaz1865-k.jpg

A budai régi Szent János kórház a Hattyú utca felől (Myskovszky Viktor rajza, 1865)

A régi János kórház a a Széna téren, a Margit körút és a Hattyú utca sarkán, az egykori városfal mellett állt. Az 1710. évi pestisjárványkor építették, először fából, majd szilárd anyagból. Az akkori ispotályokhoz hasonlóan eleinte inkább szegényház volt, ahol beteg szegényeket ápoltak. A mellette álló kápolnát Hoffmann Ignác fürdősmester adományából 1735/1736-ban építették föl, és a néhány évvel korábban szentté avatott prágai kanonok, Nepomuki Szent János tiszteletére szentelték. Bejárata a Margit körút felől nyílott.

A kórházat 1819/1820-ban, majd 1828/1829-ben a Margit körúti oldalon jelentősen kibővítették. A kápolna az új szárny közepére került, és új, klasszicista homlokzatot kapott. A Széna tér (Hattyú utca) felől viszont megmaradt az épület barokk homlokzata, amelyen két nagy korinthusi oszlop között egy angyalok által tartott evangéliumoskönyvet ábrázoló dombormű volt látható, alatta pedig vörösmárvány tábla hirdette a kórházalapítás körülményeit. Ez előtt állt Nepomuki Szt. János szobra egy különálló, magas korinthusi oszlopon. A szent egy másik, 1829-ben készült szobra a kápolna homlokzatán volt látható.

A 20. századra a megemelt utcaszint miatt tíz lépcsőfok vezetett lefelé a kápolna belsejébe. Barokk berendezése volt. Főoltárán Metz János budai festő képe Nepomuki Szent János megdicsőülését ábrázolta (1801), két oldalán Szent Anna és Szt. Joachim szobrai álltak.

A 19. század során a város és az orvosi módszerek fejlődésével a kórház egyre szűkebbé és korszerűtlenebbé vált, ezért 1898-ra a Diósárok dűlőn új, pavilonrendszerű kórházat építettek föl, a mai Szent János kórházat. A régi épületben továbbra is a kórház egyes osztályai működtek, majd 1932-től fővárosi szeretetotthonként használták. A második világháborúban súlyosan megsérült. A kápolnát 1946-ban ugyan még sikerült kitatarozni, de a kommunista diktatúra nem kímélte az egyházi épületeket. 1947-ben a kórházi részt, majd 1949-ban a kápolnát is lebontották. Szoboremlékeik a Budapesti Történeti Múzeumba kerültek. A Szent János kórház helyén azóta buszpályaudvar működik, de mellette emléktábla utal a kórház több mint kétszázados létére.

Irodalom: La Rosée Erzsébet, Budapest katolikus templomai, Bp., 1938, 28. Schoen Arnold, Budapest székesfőváros kórházainak és emberbaráti intézményeinek kápolnái, in Tanulmányok Budapest múltjából 7(1939), 11-40: 5-11. Budapest műemlékei, szerk. Pogány Frigyes (Magyarország műemléki topográfiája, IV), Bp., 1955, I, 302-306.