A lorettói Szent Ház átvitelének liturgikus ünnepnapján, 2013. december 10-én helyezték vissza ünnepélyesen a Szent Anna templom lorettói kápolnájába annak eredeti, most restaurált kegyszobrát. Ezzel a templom 2011-ben fölújított lorettói kápolnája, amely a Szent Család názáreti házának jelképes másolata, visszanyerte legfontosabb eredeti tárgyát, kultikus központját.
A hársfából készült kegyszobor 1749 óta állt a vízivárosi Szent Anna templom 1747-ben elkészült kápolnájában. Reck József, az akkori jezsuita plébános hozatta az itáliai Loretóból, ahol megáldották, és hozzáérintették az ottani Szent Házban, a Szent Család egykori názáreti házában álló eredeti kegyszoborhoz. A kápolnát valószínűleg az 1930-as évekig használták eredeti formájában, és akkor, a templom általános felújítása során alakították át úgy, hogy a kápolna szentélyébe egy „szent sír” barlangot építették. Valószínűleg ekkor kerülhetett a fölöslegessé vált kegyszobor – egyelőre ismeretlen módon – a Képzőművészeti Főiskola könyvtárába. Ott egy idő múlva, a kommunista diktatúra éveiben, mint fölösleges vallásos tárgyat kezelték, ezért a főiskola egyik tanára, Szent-Gály Erzsébet farestaurátor és férje Bodor Imre régész vették magukhoz.
Eközben, 2011 tavaszára megtörtént a Szent Anna templom lorettói kápolnájának helyreállítása eredeti formájára, de a kegyszobrot nem lehetett elhelyezni benne, mert az ismeretlen helyen volt, és az utána való nyomozás eredménytelen maradt. 2013 áprilisában azonban a Bodor házaspár fölkereste a Szent Anna templomot, mert egy másik náluk lévő budai szoborhoz (a Szent Flórián templom egykori Xavéri Szent Ferenc oltárának „szerecsen” mellékalakjához) kerestek egy hiányzó kezet. Mikor Jánosa Domokos plébános megmutatta nekik az új lorettói kápolnát, akkor elárulták, hogy a szobrot ők őrizték meg, és hogy természetesen készek azt visszaadni. Jánosa Domokos plébánios és Koltai András egyházközségi elnök 2013. április 30-án jártak Bodorék gazdagréti lakásában, ahol megállapították, hogy valóban egy lorettói típusú Szűz Mária kegyszoborról van szó, amely méretét, korát és eredetét tekintve szinte bizonyosan a Szent Anna templomból származik.
A szobor eléggé rossz állapotban volt. Egy valamikori vizesedés miatt hiányzott egy jókora rész a Madonna bal lábánál, a több helyen lehullott festés pedig föltárta a korábbi festékrétegeket. Végül Szent-Gály Erzsébet vállalta a szobor restaurálását. Kiegészítette a láb hiányzó részét, megtisztította és helyreállította a legfelső festékréteget.
A szobor színezése egyébként eltér az eredeti lorettói kegyszoborétől, amely Szűz Máriát fekete bőrrel aranyozott ruhában ábrázolta, hanem – a Közép-Európban elterjedt barokk gyakorlatnak megfelően itt Szűz Mária bőre fehér, ruhája pedig piros, kék és zöld. Ugyanilyen színezésűek az egykori Elő-Ausztria (Vörderösterreich) legrégebbi, 17. századi kegyszobrai (Konstanz, Freiburg, Vilingen), Magyarországon pedig Malackán és Modorfalván taláhatók fehér bőrű lorettói Madonnák.
Miután a vízivárosi lorettói kegyszobor ismét a helyére került, jelenleg ez Budapest és környéke legépebben megmaradt lorettói kápolnája, ahol a kegyszobor és az eredeti falfestés egyaránt megtalálható. Egyelőre kikerült a kápolna központjából a Brünni Madonna ikonja, de megmaradt benne az újabb loretói kegyszobor másolata. Az itáliai Loreto eredeti kegyszobra ugyanis 1920-ben egy tűzvész áldozata lett. Azóta a kegyhelynek új Szűz Mária szobra van. Emiatt a Szent Anna templomban jelenleg mindkét kegyszobor másolata megtalálható. A főhelyen a régi áll, amely – a közép-európai lorettói kegyszobrokhoz hasonlóan – régebbi, mint a mostani loretói, bal oldalt pedig az új kegyszobor másolata található, amely fekete színű és 2011 októberében Jánosa Domokos plébános hozta Loretóból.
A régi kegyszobor két alakja, Szűz Mária és a kis Jézus is új koronákat kapott, amelyek a 18. vagy 19. században készültek, és a plébánia gyűjteményéből származnak. A szoborhoz illő talapzat szintén a templom raktárából került elő.