Back to top

"Mindent odaadott, amije csak volt." - Évközi 32. vasárnap (2021. november 7.)

November 6. szombat

18.00 Énekes-, előesti szentmise

November 7. Évközi 32. vasárnap

7.30 Énekes szentmise

9.00 Énekes-, diákmise

11.00 Énekes szentmise

18.00 Ifjúsági-, „Taizé-zenés” szentmise

Zenei szolgálat: a Szent Anna templom Ifjúsági Zenekara

Vezényel: Farkasházi Dávid

Hétfőtől péntekig

6.30 Csendes szentmise

17.00 Énekes szentmise

November 9. kedd A lateráni bazilika felszentelése

November 10. szerda Nagy Szent Leó pápa és egyháztanító

November 11. csütörtök Tours-i Szent Márton püspök

November 12. péntek Szent Jozafát püspök és vértanú

November 13. szombat

18.00 Énekes-, előesti szentmise

November 14. Évközi 33. vasárnap

7.30 Énekes szentmise

9.00 Énekes-, diákmise

11.00 Énekes szentmise

18.00 Énekes szentmise

OLVASMÁNY 1 Kir 17, 10-16

Aki kész az utolsó falatot is megosztani mással, abban többnyire nagy a hit és az Isten iránti bizalom. Ez az ószövetségi szegény özvegy hasonlít ahhoz, akit Jézus lát a templom kincstáránál, és megállapítja róla, hogy két fillérjével többet adott, mint a gazdagok nagy adományukkal. Isten azt nézi, hogy most mi telik tőlünk és mennyi bennünk a készség. Az ilyen szeretet megkapja a jutalmát: Istent nem lehet nagylelkűségben, felülmúlni.

OLVASMÁNY a Királyok első könyvéből

A careftai özvegy utolsó marék lisztjéből készít lepényt a prófétának.

A nagy szárazság idején Illés próféta az Úr parancsára útra kelt és elment Careftába. Amikor a város kapujához ért, épp ott volt egy özvegyasszony, aki rőzsét szedegetett. A próféta megszólította, és ezt mondta neki: ,,Hozz nekem egy kis vizet korsóban, hadd igyam!'' Amikor az asszony elindult, utána szólt: ,,Hozz egy falat kenyeret is!''
Az így felelt: ,,Amint igaz, hogy él a te Istened: Nincs sütve semmim, csak egy marék lisztem van a szakajtóban, meg egy kis olajam a korsóban. Épp azon vagyok, hogy rőzsét szedjek, aztán elmegyek és elkészítem magamnak és a fiamnak. Megesszük, aztán meghalunk.''
Illés azonban így válaszolt neki: ,,Ne félj! Menj, s tedd, amit mondtál; csak előbb csinálj belőle egy kis lepényt, aztán hozd ki nekem; magadnak és a fiadnak csak utána készíts.
Mert ezt mondja az Úr, Izrael Istene: A szakajtó nem ürül ki, a korsó nem apad el addig, amíg az Úr esőt nem hullat a földre.''
Elment hát és úgy tett, amint Illés mondta. S volt mit ennie, neki is, fiának is. A szakajtó nem ürült ki, és a korsó nem apadt ki az Úr szava szerint, amelyet Illés által mondott.

Ez az Isten igéje.

VÁLASZOS ZSOLTÁR 145, 7. 8-9a. 9bc-10 4g. tónus.
Válasz: Áldjad, lelkem, az Urat, * dicsőítsed az Istent! 2a. vers.

Előénekes: Isten igaz marad örökké, * az elnyomottnak igazságot szolgáltat.
Az éhezőnek ő ad kenyeret, * kiszabadítja az Úr a foglyokat. Hívek: Áldjad, lelkem, az Urat, * dicsőítsed az Istent!

E: Az Úr megnyitja a vakok szemét, * és fölemeli azt, aki elesett.
Az Úr szereti az igaz embert, * a jövevényt megvédi.
H: Áldjad, lelkem, az Urat, * dicsőítsed az Istent!

E: Az Úr támogatja az árvát és özvegyet, * és elpusztítja a gonoszok útját.
Az Úr uralkodik örökké, * a te Istened, ó Sion, nemzedékről nemzedékre.
H: Áldjad, lelkem, az Urat, * dicsőítsed az Istent!

SZENTLECKE Zsid 9, 24-28

Az ószövetségi áldozatban az emberek a föld javaiból adtak ajándékot Istennek. Krisztus önmagát, emberi életét adta oda a vértanúságban A áldozatul, s ennél nagyobb adománya neki sem volt. Áldozatát már ezért sem lehetett megismételni. De nem is volt rá szükség, mert az Atya elfogadta kiengesztelésül a világ bűneiért. Ennek jele voltai, hogy emberi természetével is beléphetett a mennyei szentélybe.

SZENTLECKE a Zsidókhoz írt levélből

Krisztus egyszer áldozta fel magát,
hogy sokaknak bűnét elvegye.

Testvéreim! Krisztus nem kézzel épített szentélybe lépett be, amely a valódinak csak előképe, hanem magába a mennybe, hogy most az Isten színe előtt közbenjárjon értünk. Nem azért lépett be, hogy többször áldozza fel magát, mint ahogy a főpap minden évben idegen vérrel belép a legszentebb szentélybe, hiszen akkor a világ kezdete óta már többször kellett volna szenvednie. Így azonban az idők végén egyszer s mindenkorra megjelent, hogy áldozatával eltörölje a bűnt.
Amint az ember számára az a rendelkezés, hogy egyszer haljon meg, és utána ítéletben legyen része, úgy Krisztus is egyszer áldozta fel magát, hogy sokaknak bűnét elvegye. Másodszor nem a bűn miatt jelenik meg, hanem azok üdvözítéséért, akik rá várnak.

Ez az Isten igéje.

ALLELUJA

Alleluja. 4. szám.
Boldogok, akik lelkükben szegények, * mert övék a mennyek országa. Mt 5, 3 – 4g. tónus.
Alleluja.

EVANGÉLIUM Mk 12, 38-44

A kétellentétes kép jól bemutatja Jézus mondanivalóját Ő vallásosságon a szív hódolatát érti. A farizeusok a vallási gyakorlatokban csak önmagukat keresik, nem Istent, és így hiányzik belőlük a vallás lényege. A szegény özvegy jelenete két dologra mutat rá. Az egyik az, hogy Istennek nem az adomány nagysága fontos, hanem a lelkület. A másik pedig az, hogy Isten látja legkisebb tetteinket is, és számon tartja azokat.

+ EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből

Aki szegénységéből csak egy keveset is adakozik,
az többet ad, mint a bőkezű gazdagok.

Egy alkalommal, amikor Jézus tanított, ezt mondta a tömegnek:
,,Óvakodjatok az írástudóktól, akik szívesen járnak hosszú köntösben, és szeretik, ha nyilvános tereken köszöntik őket. Örömest elfoglalják a zsinagógában és a lakomákon a főhelyeket. Felélik az özvegyek házát, és közben színleg nagyokat imádkoznak. Ezért keményebb ítélet vár rájuk.''
Ezután leült szemben a templompersellyel, és figyelte, hogy a nép hogyan dobja a pénzt a perselybe. Sok gazdag sokat dobott be. De egy szegény özvegyasszony is odajött, és csak két fillért dobott be.

Erre magához hívta tanítványait, és így szólt hozzájuk: ,,Bizony mondom nektek, ez a szegény özvegy többet adott mindenkinél, aki csak dobott a perselybe. Mert ők a feleslegükből adakoztak, ez pedig mindent odaadott, amije csak volt, egész vagyonát.''

Ezek az evangélium igéi.